Munkák | Látszótér

Szűrés

Harmónia, kő és víz

Ezt a képet egy gyermekeimmel töltött séta során lőttem. (Az utóbbi években bár mindegyiket :D ) Nagyon szeretem ezt a kővé dermedt homokpadot, a kis mélyedésekben maradt vizeivel, amikben néha kicsi rákok vagy halak is bent rekednek, míg a következő dagály meg nem érkezik. A fekete simára csiszolódott kavicsokkal és ezzel az élénk zöld színű mohával gyönyörű képeket tudnak alkotni. Csak meg kell keresni őket... :)

Én ezt a képet kifejezetten kedvelem, egyrészt a formái miatt, másrészt a zöldjei miatt és hát tudom, hogy furcsa, de olyan ez így, mintha óriások játszótere lenne. Van egy játék, nem tudom a nevét, különbözőféle magokkal, terményekkel játsszák és mélyedések vannak egy azt hiszem fa tálban és ott kell ezeket egyik mélyedésből a másikba rakni. Nem tudom, mi a szabálya, de a látvány nagyon hasonló. Nem ismerem a helyet, így csak találgatok, hogy ha egy ujjnyival kevesebb lenne lenn és több fenn, akkor a zöldes részek aránya még jobb lenne, de meglehet, hogy fent már ott akkor a horizont vagy más nem odaillő dolgok lehetnek, tehát ez csak egy képi gondolat, a valóság jóllehet ennél szigorúbb volt. (hegyi)

Halászház

Ez a ház látott már számtalan apályt, dagályt az óceán folytonos és örök táncát ahogy a partot nyaldossa. Lakói ki tudja hova lettek, falait a sós levegő emészti de kerítése kövei még mindig állhatatosan vigyázzák őt.

Különös hely számunkra, nem minden nap találkozunk hasonlóval, nem csak a konkrét építményre mondom ezt, de a fények is mások, mint az itthon megszokottak. Az talán egy picit segítene még a képnek, ha a vízszintesekre jobban figyelsz, mert ez a nézőpont nem indokolja a ferdeséget. Az is oké, ha valami szubjektív nézőpontot keresel és onnan már egy teljesen más, szabadon választott koordinátarendszert is alkalmazhatsz, de itt most a mértan lehetne a mérvadó. Annál is inkább, mert jó ellenpontja lehetne az építmény köveinek sokféleségéhez. Várom a munkáid! (hegyi)

Régiben új...

A régi, lakatlan házban virágzik, újjászület az élet.

Mondhatni ez a hónap meglepetése, ajándéka, hogy újból képet kapunk tőled. Ráadásul az elmúlt időszak kimaradásait abszolút alátámasztja ez a kép. Egy új kis ember világra jötte nagyon sok feladattal, felelősséggel, idővel és nagyon sok energiával jár, és ez mind elvonhat attól a kreativitástól, amit itt elindítottál nálunk, úgyhogy respektálva van, hogy miért nem voltál eddig jelen, de nagyon remélem, hogy azóta ez a baba megszületett és beállt egy rend az életedben, és ezzel a renddel az önmagadra fordított időre is nagyobb hangsúlyt tudsz tenni. Ezt azért is tartom fontosnak, mert én azt gondolom, hogy abból lehet adni, amit mi magunk begyűjtünk, és ehhez a begyűjtéshez fontos, hogy az ember néha saját magával is foglalkozzon, szeresse saját magát, és ezt a szeretet a magára fordított időben is helyére tegye.
A kép nagyon izgalmas. Azt nem tudom, hogy ezt a képet te készítetted-e, vagy valaki más készítette rólad, most maradjunk abban, hogy én ezt nem firtatom. Vegyük úgy, hogy ez egy bejelentkezés, és meg van a három csillag, mert a kép határozott és jó ritmusú. Nagyon jók az áttörések a lyukas tetőnél, nagyon sokat mesélnek arról a feladatról, amit úgy tűnik, hogy vállaltatok még a kisbaba mellett, mert ha jól értem, akkor egy ház felújításáról is szó van. Nagyon szépek ezek a rozsdaszínek és a köztük megbúvó élénk rózsaszínbe hajló árnyalatok. Az a jó ebben a képben, hogy van benne büszkeség, stabilitás, vállalás, szóval szerintem te jóban vagy önmagaddal, és én ezt nagyon fontos dolog, ezt én nagyon nagy üzenetnek tartom. Kedves Éva, kérlek, kezdjünk el újra dolgozni, vegyük fel azt a fonalat, amit néhány évvel ezelőtt letettünk. Legyél velünk! (hegyi)
értékelés:

Jöjjetek fényecskék!

Ez egy önportré, nem sokkal több...A fényecskéknek köszönhetően szerintem egészen jó...:)

Nagyon szeretem Évának ezt a munkáját, már amikor megérkezett ide a fotó, sajnos akkor nem volt időnk rögtön elemezni, akkor is erősen hatott rám. Nagyon érdekes, hogy a horizonthoz képest a kamerát magasabbra helyezi és tulajdonképpen egy fajta áldozati, vagy egy fajta kicsit Jeanne d’Arc-szerű aláminősítést hoz létre. Azzal hogy a kamera magasabban helyezkedik el a szemsíktól, van az egész képben egy furcsa alázat és a kamerához képest viszont a fényforrás még magasabban helyezkedik el, ettől van valamilyenfajta szakralitása a képnek. Van valami furcsa spiritualizmusa, ezekkel elsősorban Bergman nagyon szeret a filmjeiben, irodalmi munkájában foglalkozni. Talán a Bergman szó nem véletlenül kapcsolható ide, mert közben a háttér amely, véleményem szerint egy ilyen kompozíciós rendben nem tekinthető véletlennek, hozza a szociót, hozza az emberit, az emberi teret a gyűrődéseivel, a felületen megjelenő árnyékaival és nagyon hálás, ahogyan az üvegablakon kitekintő arc tükröződései jobbról megjelennek. Ez igazából csak a dörzsöltség, és a rutin, hogy ezekkel a fajta trükkökkel érdemesebb egy picit játszani, hogy a tükröződésben a szem, csak egy picit kellet volna a valóságban elmozdítani a tekintetet, a szem pontosan ide, a kamerába tekinthetne bele, csak egy nagyon picit kellet volna ehhez igazítani. Ugyanakkor még, és ezt most hozzátenném, hogy csak zárjelesen mondom, hiszen ezt a képet nagyon szeretem, ez egy háromdisznós kép, ha az arcon megjelenő fényekkel még egy picit lehetett volna dolgozni, hogy az orr, az orrnyereg, az ajak, álkapocs résznél ne folyamatosan egy sárgás erőteljes fényfoltként jelentkezzen ez, hanem az arc szépségét még jobban emelje ki, de nagyon köszönöm ezt a képet, és nagyon szeretem, ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

A Világ ilyen egyszerű?

Igen, a Világ ilyen 1-szerű dolgok SOKASÁGA...

Nagyon szépen köszönöm ezt a képet. Egy belső és külső térből történő megfigyelés az, amit itt láthatunk. Elsősorban a függőlegesek, vízszintesek játéka, fényárnyék ritmusa látható itt és nagyon jó arányban vannak ezek a foltritmusok elhelyezve. Festészeti szempontból a 70-es évek, 80-as évek nagyon sokat foglalkozik ezzel a megoldási rendszerrel és ez egy jó tanulmány, jó fénytani tanulmány. És annak is örülök, hogy a hármas elrendeződés a kamera előtti közeli előtér tónusaiban egész közel hoz egy rendszert a teraszrész. A piramisszerű formával egy középteret és csak szinte jelzésszerűen a horizont talán tenger vagy más kék kis csíkocska éppen hogy jelzi a háttér ritmusát. Tehát ezt egy nagyon jó, nagyon átgondolt képnek gondolom, és nagyon örülök a hozzáírt megjegyzésnek is. Háromdisznósra értékelem a képet és várom az Évától a további munkákat és köszönöm szépen. (szőke)
értékelés:

A lábam is én vagyok

Sétából hazafelé, azon gondolkodván, hogy melyik testrészem fejezné ki leginkább mostani önmagam...A kép életlensége kis fejtörést okozott számomra, de igazából, hogy éppen mozgásban vagyok, mivel szemléltethetném jobban? Mindig az Úton! :)

Nagyon érdekes, hogy az első alkotásnál az alkotó milyen különlegesen közelíti meg ezt a házi feladatot. Eddig sok hasonló módszert lehetett már látni az Estiskolán. Azt most még az első alkotásnál nem lehet eldönteni, hogy mennyire tudatosak a választások, de az biztos, hogy ez a barnás, szögletes, téglaformájú háttér a repedésével őrületesen vágja ki, erősíti föl ezt a tűzvörös, szinte narancsszínű felületet, a combokat és a talpat és a vietnámi papucsot, és hogy mindezt szinte mint egy ilyen kollázs elválasztja és fölgyorsítja a fehér szoknyaforma, amely egyszerre az egész képnek ad egy absztrakt ízt, másrészről pedig egy popartos, lázító, kollázsszerű szerkezetet. Ezért örülök ennek a képnek és egy háromdisznós értéket szeretnék adni. Várom, hogy vajon a következő alkotások is ugyanilyen meglepőek lesznek-e. (szőke)
értékelés: