21. századi Caveman. Unga-Bunga nem megyek soppingolni! Unga-Bunga nézni tévét inni sört! :)

Igen, 2-es blende 30-ad

Megnéztem FF-ben is, nagyon hideg lett, kell nekem hozzá a természetes testszín. A mélységélesség az 50-es objektívval így nem volt könnyű játszma, mert jócskán benne voltam a személyes terébe, konkrétan a kamera rendesen arcba volt téve, ha jól emlékszem 2-es blende, de nem exponáltam sokáig, vártam, hogy megszokja, hogy ott egy vas. Beszélgettünk - képzelheted, mennyire természetes valakinek az ölében guggolva kamerával beszélgetni is, de bejött. :D

Köszönöm - azért találtam ki ezt az elemzés átadós dolgot, hogy ne csak én tudjam, milyen elemezni :) De tényleg, ha van értelme - ezt ti tudjátok majd megmondani - akkor ez lehet az.

A képre: nem könnyű Lacit fotózni, mert nincs hozzászokva, ezért idő, türelem kellett hozzá leginkább. És érdeklődés. Aztán az is, hogy készült kép előtte pólóban is, és éreztem, hogy egyrészt ronda kék, másrészt hogy valamivel át kell kapcsolnom őt, hogy kizökkenjen, és azt találtam ki, hogy vegye le a pólót. Nem akartam ennél emiatt sem lejjebb menni, mert elvitte volna a dolgot, más fókusza lett volna, másrészt bele akartam kerülni a személyes terébe, ami persze kétélű dolog, itt remélem sikerült, mert okozhatott volna teljes zárást is. Türelem és nyitottság. Ez volt a kulcs.

Nekem tetszik. Már többször előfordult velem más portréképeknél, hogy hiányoltam a megfelelő mélységélességet - itt egyáltalán nem zavaró, sőt kellemetlen lenne minden egyes szőrszálat egyenként látni. Ami ezen a képen különleges, hogy átadott egy természetes kiegyensúlyozott benyomást, amit szinte lehetetlen egy beállított műtermi pózban hihetővé tenni. Esetleg egy fekete-fehér verzió is érdekes lenne.

..

Bocsánat! Természetesen három csillag.

Ez tetszik ez az elemzés, Tamás. Na de hány csillag? :)

háncsillag?

Megpróbálom.
Az első benyomás, hogy technikailag minden rendben van. Expozíció, mélységi élesség, színek. A következő benyomásom, hogy ezen a képen nincs semmi különös. És ha még egy kis időt szánok rá, (és persze számok), akkor rájövök, hogy ez a kép legfőbb erőssége. A modell (Laci), ránk néz, beenged minket a privát szférájába, de anélkül teszi ezt, hogy sugallni akarna magáról bármit is. És ezzel, sokat elárul magáról. Olyan ember, aki tisztában van önmagával, de nem csinál saját magából (t.i. hogy őt most fényképezik) nagy ügyet.
És a fotós? Részéről az a nem kis teljesítmény, hogy egy ilyen kép elkészültéhez meg tudta teremteni a körülményeket. Vagy, ha azok maguktól összeálltak, akkor ezt ki tudta használni.
És akkor nézzük a struktúrát. Szűkre vágott kép, alul kényelmesebb lenne egy hajszálnyit bővebben. Ha a modell jobb válla egy egész kicsit a képen lenne, az még stabilabbá tenné ezt az egyébként is kiegyensúlyozott portrét. Fölül pedig vágnék annyit, hogy a jobb kéz fölött ne legyen háttér.
Ritkán látni olyan portrét, ami után úgy érzem, hogy valamennyire megismertem egy embert, ez ilyen.

Demis a komisz. :)