A barátságban a legfontosabb az őszinteség, legőszintébb barátom a Kisunokám.

Kedves Lacipapa, a hetvenes években az amatőrfilm mozgalomban a zsűri nagyon sokszor említette, hogy a kisfilmeknél azért használunk aláfestő zenét, mert az időnként átfedi, helyrehúzza a dramaturgiai hiányosságokat. A kisfilm felirata szerint ennek a filmnek a kisunoka a főszereplője, másodsorban a lovas hintó. A mozgófilmen viszont 90%-ig, vagyis szinte végig a kisunokát egy nagyon zárt kapucniban, úgynevezett ansnittben látjuk. Ezek miatt igen keveset lehet érzékelni belőle, folyamatos takarásban van, így igazából a film nagy része erről a kis kapucniról szól. A sétakocsizás is többségében egy gépállásból (Lacipapa helyéről, a kocsi hátuljából) van rögzítve, tehát azt kell, hogy mondjam, hogy filmes módon Lacipapa nem dolgozta fel a néző számára a kocsizás örömét. Ehhez képest azt látjuk, hogy Lacipapa ül a kocsin és véletlenül előtte van egy kamera és mivel túl hosszú lett volna az egész anyag, így időnként technikai eszközökkel belevág, ami szintén nem értékelhető, mert ezek a vágási effektek idegenek a történettől. A romantikus zene a kocsin elhangzó dialógot elnyomja, így azt sem lehet elfogadni, hogy a fogaton ülők beszélgetése indokolja a filmes vágást. Az etűd legvégén ugyan látjuk egy pillanatra a kisunoka arcát, és ezt próbálja egy vége főcím is megerősíteni, de a film egészét véve ez az eszköz már nem tudja helyrebillenteni az arányt. Azt kell, hogy mondjam, ennél a munkánál nincs eldöntve, miről szól ez az üzenet, ha a szövegben nem lenne utalás, a film önmagában nem adna magyarázatot.    A pedellussal nagy vitánk volt. Én most felvállalom, a rossz ember pozícióját. Tudom, hogy Lacipapának nagy tapasztalata van filmkészítésben. Ha egy kezdő munkáját látnánk, akkor azt mondanám, filmet készíteni nehéz, de Lacipapától ennél már sokkal jobban megoldott feladatokat is láttunk, ezért nem adok most disznót. Az érzelmeinket át kell tudni transzponálni a filmes formanyelvet figyelembe véve ahhoz, hogy a nézőben is hasonló érzelmeket indítsunk be. Az írásos közlés nem elég, a képeknek, a történetnek is mesélnie kell. A feladat tehát marad, a kisunoka és a nagypapa kapcsolatáról forgatni filmet úgy, hogy a barátság kifejeződésre jusson, túllépve a már megszokott képi megformáláson. (szőke)

Hozzászólások

90
Értékelem!

Papa! Nekem már hiányzol... Mindennap reménykedem, hogy megajándékozol minket egy új filmmel..

66
Értékelem!

Kedves András !
Köszönöm a hasznos értékelést, "de". Eddig azért nem találkoztunk sem a filmes sem az amatőrfilmes világban, mert én eddig csak hobby, családi filmeket készítettem és nem vettem részt semilyen mozgalomban- kivéve az úttörőmozgalmat-,amit nem lehetett kihagyni. Estiskólába tanúlni járok és még messze vagyok a "érettségitől". Most is sokat tanúltam. Tényleg köszönöm.

58
Értékelem!

A tavasz lehellete benne leledzik, nekem a hátrafordulások tetszettek leginkább.

45
Értékelem!

Nagyon szép volt, csak a zene és az által, hogy a végén kimerevített kép van a kisunokádról, kicsit olyanná válik a film, mintha gyászolná a kislányt.
Ugyanez a helyzet ezzel a videóval: http://youtube.com/watch?v=FcnVqTTJpYg
Egy osztálytársam/barátom van rajta, csak viccből csináltuk ezt a videót róla, de aki megnézte azt mondta, hogy olyan, mintha valami megemlékezés lenne. Vidám fickó pedig, az biztos. (A klip közepe felé látható paintben készített rajzok az ő jogtulajdonai, egyedi stílusa is le van védve.:D)

63
Értékelem!

Nagyon kedves kis videó, egész elérzékenyültem.

95
Értékelem!

Ehh, vérbeli hajtó lesz ebbül a jányból. Jól kezeli azt a kantárt.
Örülök, hogy ilyen összetartó a családotok!

65
Értékelem!

Lacipapa! De jó is volna ha minden barátommal mindég őszinte lehetnék.

Új hozzászólás