A 8-as leckéhez készült volna egy szép galambröpte, de csak ennyire futotta. A majdnem ellenfénytől lett ilyen, majdnem árnyjáték.
A 8-as leckéhez készült volna egy szép galambröpte, de csak ennyire futotta. A majdnem ellenfénytől lett ilyen, majdnem árnyjáték.
Kedves Lacipapa, előszöris szeretnélek megerősíteni, hogy jó az irány, amerre mozogsz, de több önbizalom is kellene hozzá. Mit értek ez alatt és hogy lehet ezt egyszerűbben megfogalmazni? Ez a kis etűd kettő darab feliratot is tartalmaz és ezek meg szeretnék erősíteni azt az üzenetet, amely önirónában, játékban a madár, az alkotó kommunikációjából és heroikus küzdelméből adódik. Én meg azt mondom, hogy önmagában is megél mindaz, amit látunk, nem kell még jobban aláhúzni, emiatt, hogy ezek a szövegek ott vannak, azt a fajta báját a dolognak, ami van, azt gyengíti, durvábbá teszi. Érthető ez enélkül is. Még egy fontos dolog. Valami konyhából szólhat ez a hang, ahol serceg a zsír, vagy a fürdőkádban állhat az alkotó és folyamatosan a melegvíz csapkolódzik a háttérben - jó, legyünk őszinték, mert magunk között vagyunk, érdemes arra odafigyelni, hogy milyen mikrofonnal hogyan dolgozunk, mert nagyon zajos az a hangfelvétel, amit használsz, nagyon félénken, halkan beszélsz, miközben a dialóg fontos lenne. (szőke) értékelés:
Csendélet a háztetőn, Roland csendéletére, az árnyékok ritmusára küldöm.
Lacipapa, küldj olyat, amin lehet vitázni. Ez 3 disznó. Nem ehhez szoktam hozzá, hogy nem tudlak kritizálni. (szőke)
értékelés:
Nagyon erősen fölhelyezted magad előtt a lécet és ennek nagyon örülök. Speciális szemszögből dolgoztál, felülnézetből és a többségében megszokott rózsa-giccs kategóriából könnyed módon sikerült a képet kiemelni. Ennek az egyik oka a rózsa szokatlan perspektívája, a másik pedig a szinte síkra redukált geometriai bauhaus-szerű háttér alap. Úgy is mondhatnánk, hogy ez az élő térbeli forma és a sík párharca. A felső gépállás még abban is segít neked, hogy nem párhuzamos egyeneseket látunk a rózsa hétterében, hanem valahova a végtelen horizontba összetalálkozó sínpárokat. Nagyon jól és ötletesen húztad el a rózsa kompozícós tömegét, miközben a mögötte látható balról fölfelé tartó egyenesek jobbra húzzák a képet. A képen meghatározó vörös a háttérben található szürkés, kevert színek miatt ismét nagy hangsúlyt kap és bár másutt azt várnánk, hogy középen kellene elhelyekednie, ez a folthatás is aszimmetrikus pontra kerül. Ettől jön létre a képnek az erőteljes mozgása, dinamikája, forgása. Jól használtad a levegőket az alsó traktusban is, kompozíciós szinten a kép tehát rendben van.
És most olyan apró, mesterségbeli javaslatokat szeretnénk tenni, amelyek logikus, hogy nem fedezhetőek fel első pillanatban egy megfigyelői munkánál. Ezeket nevezhetjük beavatkozásoknak. Egyetlenegy folthatás van, ami a képből kilóg, ez pedig az üveg váza talpa. Ahhoz, hogy ezt eltüntessük és a képen szereplő növény rövidüléseit enyhítsük, ha a vázát egy gyufásskatulyával, vagy egyéb alátámasztással az egyik oldalán picit megemeljük, a virágon pedig fordítunk, úgy a zöld levelek kitakarták volna ezt a realitásba visszahúzó formai eszközt, és így a kép szürrealitása még pontosabb és fokozottabb lett volna. Ezek az apró trükkök sok év tapasztalatai alapján érhetők el, tehát ez a hiányosság csak gyakorlással orvosolható, közben elemezve a saját munkáinkat. Aláhúznám, mert nagyon fontosnak tartom, hogy elsősorban ne utólag, elektronikus úton módosítsátok képeiteket, hanem a valóságból táplálkopzó pici ötletekkel. (Természetesen ez nem vonatkozik a digitális képek utólagos tónuskorrekcióira.) Ilyen manipulációk közé sorolom, hogy nagyon fontos a kamera vagy optika elhelyezése, helyzete exponálás közben. Észre fogjátok venni, hogy sokszor pár centimérettel arrébb helyezett fotóapparáttal egy egészen más látvány exponálható. (szőke)
értékelés:
Variáció 1. Még csend van.
Kedves Lacipapa, nagyon szimpatikus a témaválasztás, elsősorban azért, mert a kis vekkeróra vörös színei dinamikusan vannak jelen a plüss maci lágy, világos tónusaival. A kép egyik titka a háttérben nagyjából homogén módon jelentkező szürkés tónusban látható festmény a falon. A szürke és a vörös kapcsolatrendszere mindig dinamikát hoz létre a festészetben. Soha nem használják harmonizáló, megnyugtató jelrendszerben. Ez a színpár kapcsolat elsősorban az agitatív típusú festészetnél – például a 20-as évek orosz plakátjai – tettenérhető. Előszeretettel használja még az expresszionizmus ezt a ritmust. A kép formavilágában az elnagyolt vekkeróra fogantyú uralja a képet és ez ad gyermeki játékosságot az egésznek. Jól komponáltad a kép felső határát, mert így az óra formája egészében megjelenik. Többé-kevésbé ezt lehet elmondani a kép alsó szegmensére is a virágmintás terítőnél. Ugyanakkor az óra melletti tér balról nem ritmizál jól a jobb oldallal. Ez azt jelenti, hogy a plüss maci nem igazán precízen van elvágva most a képen. Véleményem szerint az ok az, hogy az alkotó öröme nagyon jól érzékelhető a gyermekjátékokkal kapcsolatban, de inkább az érzelmi megközelítés volt az erősebb és a kompozíciós pontosság kevésbé jellemző a képre. Másként fogalmazok. Nincs eldöntve hogy miről szól a kép. Az óra szimbolikája és a plüssmaci szimbolikája is ugyanazt a gyermekvilágot képviseli és inkább rivalizálnak a képen, mninthogy meglenne az egymáshoz való viszonyuk - bár a maci úgy van elhelyezve, mintha nézné a micimackós órát. Úgy lehetett volna még erőteljesebbé tenni a képet, hogy a jobb és a bal oldali részekre jobban odafigyelsz. Ennek pedig nem az a megoldása, hogy most utólagosan levágunk a képből, hanem a fotósnak kellett volna mozdulnia jobbra, függőleges irányban nem változtatva a kamera látószögét, így esetlegesen a háttérben lévő tonett szék barnás foltja, vagy akár a virágmintás abrosz bal oldali széle másképp metszette volna a képet és a háttérben lévő gyerekrajzot sem takarta volna az óra. (szőke)
értékelés:
Barátságos kis énekes, közel engedett magához.
Lacipapával mindig valahogy esendő vagyok és megnyílik a szívem - ez olyan lacipapás kép, ahogy a kismadár néz, nyilván nem lehetett neki sem könnyű ilyen közel menni, így végre én is megnézhetem, hogy néz ki egy ilyen kismadár. Egyszerű, keresetlen kép, egyszerű eszközökkel. (szőke)
értékelés:
Tényleg, ki van mind a két kereke! Öreg jószág, de én vagyok az idősebb.
Kedves Lacipapa! Az úgynevezett kis színes kategóriában nagyon jól teljesítettnek érzem a feladatot, miközben néztem a filmet, éreztem, hogy egyre jobban megnyugszom, mert amúgy annyira stresszes az életem, kaptam egy új pozitív megerősítést, nagyon szépen köszönöm a filmet, így tovább. (szőke) értékelés:
A barátságban a legfontosabb az őszinteség, legőszintébb barátom a Kisunokám.
Kedves Lacipapa, a hetvenes években az amatőrfilm mozgalomban a zsűri nagyon sokszor említette, hogy a kisfilmeknél azért használunk aláfestő zenét, mert az időnként átfedi, helyrehúzza a dramaturgiai hiányosságokat. A kisfilm felirata szerint ennek a filmnek a kisunoka a főszereplője, másodsorban a lovas hintó. A mozgófilmen viszont 90%-ig, vagyis szinte végig a kisunokát egy nagyon zárt kapucniban, úgynevezett ansnittben látjuk. Ezek miatt igen keveset lehet érzékelni belőle, folyamatos takarásban van, így igazából a film nagy része erről a kis kapucniról szól. A sétakocsizás is többségében egy gépállásból (Lacipapa helyéről, a kocsi hátuljából) van rögzítve, tehát azt kell, hogy mondjam, hogy filmes módon Lacipapa nem dolgozta fel a néző számára a kocsizás örömét. Ehhez képest azt látjuk, hogy Lacipapa ül a kocsin és véletlenül előtte van egy kamera és mivel túl hosszú lett volna az egész anyag, így időnként technikai eszközökkel belevág, ami szintén nem értékelhető, mert ezek a vágási effektek idegenek a történettől. A romantikus zene a kocsin elhangzó dialógot elnyomja, így azt sem lehet elfogadni, hogy a fogaton ülők beszélgetése indokolja a filmes vágást. Az etűd legvégén ugyan látjuk egy pillanatra a kisunoka arcát, és ezt próbálja egy vége főcím is megerősíteni, de a film egészét véve ez az eszköz már nem tudja helyrebillenteni az arányt. Azt kell, hogy mondjam, ennél a munkánál nincs eldöntve, miről szól ez az üzenet, ha a szövegben nem lenne utalás, a film önmagában nem adna magyarázatot.
A pedellussal nagy vitánk volt. Én most felvállalom, a rossz ember pozícióját. Tudom, hogy Lacipapának nagy tapasztalata van filmkészítésben. Ha egy kezdő munkáját látnánk, akkor azt mondanám, filmet készíteni nehéz, de Lacipapától ennél már sokkal jobban megoldott feladatokat is láttunk, ezért nem adok most disznót. Az érzelmeinket át kell tudni transzponálni a filmes formanyelvet figyelembe véve ahhoz, hogy a nézőben is hasonló érzelmeket indítsunk be. Az írásos közlés nem elég, a képeknek, a történetnek is mesélnie kell. A feladat tehát marad, a kisunoka és a nagypapa kapcsolatáról forgatni filmet úgy, hogy a barátság kifejeződésre jusson, túllépve a már megszokott képi megformáláson. (szőke)
Egy kicsit megpróbáltam a kockáimhoz hasonlítani, majdnem sikerült.
Kedves Lacipapa! Most tudtam megnézni Kockásodás című szorgalmid, és rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy tudd, ez egy 3 citromdisznós házi feladat. És ezt most a többiek számára is szeretném mondani, hogy nagyon boldog vagyok, hogy Lacipapa folyamatosan dolgozik, korrigál, elemez. Én azt látom, hogy nagy fejlődésen megy keresztül (ilyen értelemben fiatal léleknek tűnik, tehát szeret játszani) és ez nagyon fontos. A Pedelussal végignéztük mind a három fotót, amely ehhez a feladathoz lett küldve és nagyon jól látható a szemléleti változás, amely a Pedellus és Lacipapa közötti párbeszédből jött létre. És ezért az volt a javaslatom, hogy mind a három képet rakjuk fel, hogy a munkamódszert és a fejlődést mások is követhessék - hogyan változik a kép, a szemlélet. Ami még erősíti a 3 disznós döntést, hogy a kép önálló alkotásként is működik, nem csak egy közösségi munka részeként. Gratulálunk. (szöke)
étékelés:
Próbálkozom, hogy milyen irányban érdemes keresgélnem. Ez a kis szorgalmi a falamon lévő, saját készítésű mozaikról készült. Maga a mozaik vasalható műanyag darabkákból lett összevágva.
Kedves Lacipapa, nagyon jó ötlet, de az élességre és a záridőre ügyeljünk, mert ez a kép így bemozdulva, életlenül épp a lényegét nem adja át. Ha ezeket kiküszöbölnéd, akkor egészen jól láthatnák a többiek is, hogy az alkotó tükröződik a kockákon. Ha kérhetjük, csinálj önkioldós képet, úgy, hogy a kockák előtt ülsz. (szőke)
értékelés:
Talán ez a kis bemutatkozó videó valamit megmutat belőlem, azon a vénemberen kívűl is, mint akit a képkockákon láttok.
Kedves Lacipapa, nagyon szépen köszönjük a video bemutatkozást. Azért is külön örülök, mert az osztálynak a film kapcsán három fontos technikai dologról is tudunk beszélni. A többiek számára szögezzük le, hogy ez egy önportré, majdnem fél alakos kompozícióban, és külső felvétel. A három technikai elem, amiről beszélnünk kell, a követlező: Első a körsvenk. Ez egy majdnem 360 fokos körbefordulás egy kertben, ezáltal nem csak a szereplőt látjuk folyamatos mozgásban, hanem mögötte megismerhetjük a hátteret, a szomszédok házait, a közvetlen környezetet. Az az érzésünk, hogy Lacipapa saját maga hozza mozgásba a kamerát is, valamilyen segédeszközzel, svenkkar, vagy talicska. Ezt is nagyon fontosnak tartjuk a többiek számára, mert ez pont az amatőrfilmes igazi krerativitását jelenti. Talán Lacipapának erről az amatőrfilmes múltról nem is kell sokat beszélnem. Második fontos technikai eszköz a narráció. A látott képek alapján egyértelmű, hogy nem szinkroncsúszásról vagy aszinkronról beszélünk, hanem az alkotó utólagos szinkronmunkájáról. A privát környezetet feltételezve ez nem biztos, hogy egyszerű dolog volt, mivel valószínüleg improvizatív szöveget hallunk, erre külön rá kellett hangolódnia az alkotónak. És van egy harmadik technikai eszköz, vagy játék, ami a szereplő mozgása, a mozgásban való ide-oda billegést jelzi, hol a kamera felé, hol attól el, ettől kap az egész bemutatkozás egy furcsa ritmust. Ennek a házi feladatnak nagyon örülünk, és Lacipapa a legjobb példa arra, hogy az Estiskolára is igaz a tévétorna szlogenje: idősebbek is elkezdhetik. Lacipapa, a te házi feladatod az, hogy mesélj nekünk a kamerával, kamera előtt magadról, valami rövid történetet, mesét, 1-2 percben maximum. (- szőke -) értékelés:
Íme a konyha, amit Ofőbácsi kért és hozzácsaptam a konyhamalacot, én már csak ilyen vagyok!
Kedves Lacipapa! Két részből áll a leckeképed, válasszuk külön. Szép a konyhád, de nem él. Élet kell bele. Egy virág az asztalra, egy kutya a konyhaszekrényre, egy pohár bor, vagy bármi, ami az élet jelét mutatja. Állványról fényképeztél, mégis a horizont nem egyenes, dőlnek a falak, az ajtó. Állítsd a kamerát egyenesbe, úgy készíts képet, ez nagyon fontos dolog. Lehet dőlt horizonttal is dolgozni, de csak akkor, ha van indok rá. Itt nincs.
A másik a portréd. Szintén dől a kép, és nem figyeltél arra, mit látsz a keresőben. Minden részlet számít. A fél kilincs is. Sajnos Lacipapa, ezt a leckét összecsaptad. Azt javasolnám, hogy lassabb léptekkel haladj, figyelj jobban arra, mi lesz a képen. Következő házi feladatod a portré, csinálj magadról portrét, de ne tükörből. (szőke)
A bemutatkozás arctalan, de remélem nem lábatlankadom sokáig. A hibákért bocs, még csak most ismerkedem a videoszerkesztővel. Legyetek kritikusak!
Kedves Lacipapa! Az etűd alapvető gerince egy hosszú svenk, amelynek a végén érzékelhető slusszpoén. A mikrokörnyezet nagyon jól felfedezhető, sok apró etnoszociografikus jellel, amelyből csak egyet emelnénk ki, a barna bőr papucsot. Annak örülünk, hogy maga az etűd bevezetéssel, tárgyalással és befejezéssel építkezik. Bevezetésnek tekintem a nyito variot, tárgyalásnak a svenket és befejezésnek a távirányító megnyomását. Talán érdemes lenne elgondolkozni, hogy egy pánsípos meditációs zene helyett apró neszekkel, zörejekkel dramatikusabbá lehetne tenni az önportrét. Kedves Laci, kérjük, hogy a konyhát is mutasd be. Értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Iványi Gabriella
2024. 12. 22. - 16:31
Kedves Zsófi, december 26-án nekem is lesz búcsúadásom a rádióban, amihez ezt a fotód választottam…
Török József
2024. 12. 22. - 15:04
A Látszótér Rádió utolsó, Az adásvezető voltam című műsorához, melynek premierjére 2024. december…
Aureliano
2024. 12. 21. - 11:50
Jóska szeretettel konferálja az elköszönő műsorkészítő, Aureliano Első adását -Az idő illúzió, az…
Bach Viktória
2024. 12. 19. - 11:00
20:12:40 ‹Zsolt› kocek kb nálunk nőtt fel. 20:12:46 * miles quit (timeout) 20:12:58 ‹Pádi› én is a…
Aureliano
2024. 12. 18. - 22:06
Boch: -Ez jó volt, ez a teretlátok. Énekelni fogsz, gg? szeretnéd csak. Hegedül. Nem én hegedülök.…