Lakatos hídHegyi Zsolt-2012.07.24. 17:48Hegyi Zsolt-2012.07.24. 17:48Hegyi Zsolt-2012.07.24. 17:48Hegyi Zsolt-2012.07.24. 17:48

Lakatos híd
Lakatos híd
Lakatos híd
Lakatos híd
Lakatos híd

Jó ritmusú sorozatot állított Ágnes össze a képekből, hozza a séta közbeni felfedezés hangulatát, az egy más kérdés, hogy ha már van Pécsen egy ilyen lakatos kerítés, akkor minek ugyanezt Budapesten is megismételni, vagyis maga a helyzet olyan, ami nekem a lustaságról szól, emellett a pécsi helyszín koncentráltsága itt nem történik meg, egy híd túl sok, túl nagy, vagyis nem tudja azt az érzelmi üzenetet hordozni ez a törekvés, mint amit az eredeti hordoz. De ez nem Ágnes hibája, hanem azoké, akik elkezdték ezt itt. Ami a képsort illeti, néhol a horizont kezelése hagy kívánnivalót maga után, már a nyitó kép is dől, amire érdemes lenne figyelni, mert bosszantó, ha egy jól kigondolt megoldás a kivitelezésen csúszik el. Ezen kívül valami befejezést ki kellene találni, mert most az, hogy átlógtál a korláton, azt az érzetet adja, mintha bele akarnál ugrani a Dunába, vagyis félrevisz. Mivel a helyszín könnyen felkereshető újra, így azt kérném, hogy vegyük ezt most tanulmánynak, és amit kell, ismételj - a technikailag és kompozícióban lötyögős dolgokat - és gondold végig, hogyan fejeznéd be és hogyan kezdenéd el elmesélni ezt a sztorit. El tudom képzelni és fogadni azt is, ha ez végül nem is a lakatokról, hanem a lakatok által a szerelemről szól, aminek akár drámai vége is lehet, de ha ez a cél, akkor ezt tessék egyértelműsíteni. (hegyi)

Hozzászólások

13
Értékelem!

István, Sándor, köszönöm szépen az elemző szavakat.

16
Értékelem!

Ágnes, nekem is nagyon tetszik a mű. Sorozatnál előszeretettel szoktuk firtatni a sorrendet, meg, hogy melyik képet lehetne-kellene kihagyni a még jobb működés érdekében. Itt szerintem olyan szigorú a szerkesztés, és jó az alapanyag, annyira láncszerű logikával illeszkednek a kockák egymáshoz, hogy csak dicséret illethet.

14
Értékelem!

Ági, a képsorodból ebben a sorrendbennekem egy dráma bontakozik ki. Egy lényegében összefüggő sorozat, amely szerteszaladhat mégis (Hogy egy klasszikust idézzek: "Ha akarom vemhes..." :) Itt pedig az első ránézésre mintha akartam volna, olyannyira adja magát)

E rám gyakorolt drámai hatás a képek egymásutánjával nő. Talán azért is, mert folyamat-szerűen állnak össze bennem ezek a képek. Ráadásul végletekként: a korlát belső felétől a külső feléig, emberektől a tárgyakig, mozgástól a merevségig, világostól a sötétig... Pedig az élet akkor is szép, ha nem szép: lentről fölfelé haladva a képsorod nekem ezt mutatja... :)

(Persze vannak az első ránézés előtti emlékképeim is. Eleve a téma kínálja: Pécsett a lakatos sarok -vagyhogyhívják?- ugrott be)

Új hozzászólás