A képen talán legjobban kerámiára, kerámiadíszítésre hasonlító motívumokat látni, amely a természeti népek ornamentikális díszítéseire utal. Különböző növény motívumok ismétlődnek a középpont felé irányuló csőszerű formákban. A kép közepén egy csápokkal elrendezkedő fekete forma látható. Elsősorban az olyan képrendszerekben található meg ez a fajta nyelvezet, amelyeket fraktáloknak hívunk. A fraktálok természeti jelenségekben is fölfedezhetők. A legkönnyebben felismerhető fraktál forma a csobogó víz, amely a vízfelületen örvényt hoz létre. Nagyon sok növényi szerkezet és sok geológiai anyag is tartalmaz hasonlóakat. Természetben sokhelyütt felfedezhető mindez, amelyet az ember különböző filozófiákban, hitképletekben használ díszítő formaként, vagy meditációs eszközként. Talán nem véletlen, hogy Camilla a köldök házi feladatra gondolva az emberi test egyik különleges részén ezt az asszociációs képletet használja. Az eredeti házi feladat hívószavai, meghatározásai is gondolatiságában valami hasonlót próbáltak összefoglalni és ezek miatt úgy tűnik, hogy a szándék, az irány, amelyet Camilla megpróbál létrehozni jónak mondható. Az alapvető létállapot is elég pontosan érzékelhető, de elsősorban a címből, amely ugye erre a bizonyos középponti részre, a kiindulásra utal. A fekete elsősorban nem pozitív, hanem negatív előjelekkel ellátott szemlélet, bár meg kell jegyezni, hogy ahogy más természeti népeknél is, a magyar népi kultúrában is megtalálható időnként a halál fogalmához kapcsolódóan a fehér, amely itt ebben a képletben a fekete ellentéte. Például Magyarország területén Csököly nevű település környékén a gyász színe a fehér, ahogyan Japánban is a fehér színt használják erre. Itt ennél a képletnél valószínűleg ugyanúgy van egyfajta negatív kicsengése a feketének és nyilvánvalóan azok a furcsa spirál szerű szerkezetek, amelyet itt a fényképen kiválaszt Camilla, ebbe a bizonyos befogadó sötétbe, ebbe az átláthatatlanba, a tudatalattiba, a bizonytalanba hívnak bennünket. Alapvetően a képpel a problémám az, hogy egy tehetséges alkotó a tehetségét használja elsősorban arra, hogy tulajdonképpen magához mérten, sematikus módon oldjon meg egy feladatot, amelyben szemérmesen lépi meg ezt a házi feladatot. Elkészül egy feladat. Mint feladat jó, mint lecke jó, mint értékelési, önmagunk felé működő értékelési helyzet pedig szemérmes. Éppen azért, mert véleményem szerint ezt a képet, ha nem is azt mondom, hogy bármelyikünk, de sokan, akik vizualitással foglalkoznak el tudták volna készíteni. Más módon értelmezve mindazok hiányoznak a képből, amik a Camillai világot összekeverhetetlenül mutatják számunkra. Ha nem egy képelemzésről beszélgetnénk, hanem ülnénk valahol egy kávézó asztalánál, akkor azt mondanám, hogy tulajdonképpen ennek a feladatnak egy félrebeszélését látjuk. Úgy próbál az alkotó valamit elénk tárni, hogy nagyon is szemérmesen elsiklik, ellép a válaszadás felől. Ennek a képnek nem az a problémája, hogy nem jó, hanem hogy mint feladat nincs megoldva, nincs benne az a fajta felelősség, amely az alkotó és az alkotás között, mint attitűd jelen kéne, hogy legyen. Ezért erre a képre pont a Camilla miatt egy disznót adnék és kérném, hogy ismételje a feladatot. (szőke)
értékelés: