Ez egy képpár, de olyan érzésem van, mintha ez a barátságnak túl diszkrét ábrázolása lenne. Az első kép az, ami nekem leginkább tetszik azzal, hogy hozod ezt az egész élményt ezekkel a kamillákkal, de azt vegyük észre, hogy a kép jobb oldalán most olyan nyitás van, ami nagyon üres. Tehát vagy oda kellett volna valamilyen virágot erőltetni, hogy ott takarja az utat, vagy ha ez nem sikerül (bár ha letépsz egy ilyen virágocskát, akkor akár a kezeddel is belógathatod), akkor azt ott vágni kellene, mert ott az nekem nem értékelhető. A második kép inkább katalógus kép, itt is intimek vagyunk, nem akarjuk, hogy leolvassák a rendszámunkat, de nekem ebben a személyesség már kevés. Én ezt most visszaadom ismétlésre, miközben tökéletesen el tudom fogadni azt, hogy vannak olyan helyzetek, amikor az ember nem tud felmutatni barátokat, vagy nem biztos, hogy olyan erősek még a személyes kapcsolati viszonyai, és akkor tárgyakkal köt szövetséget. Tehát lehet a barátom az autóm, ezt abszolút el tudom fogadni. Én azt kérném Istvántól, hogy próbálja meg ezt az egészet érzelmesebbre venni. Lehet ez ironikus is, kicsit fájdalmasabb is, tehát az ember azért nem biztos, hogy akkor fordul barátként az autójához, amikor olyan nagyon rendben mennek a dolgok, de mindenképpen jó lenne, ha már ez így alakult, akkor megtalálnád azt a helyzetet, amikor egy kép valóban az érzelmeidről tud szólni. Jók ezek a virágok, nekem ez tetszik, hogy bebújt ide az autód, és onnan kacsint ki, egyébként, ha a vészvillogót bekapcsolod, akkor nem is fognak nekimenni az úton, másrészt tényleg egy kacsintásélményt hozhat. Ismétlés. (hegyi)