A lélek tökre

A lélek tökre

Valószínűsítem, hogy a címbe egy kis hiba csúszott, ebben a formában egy hiányos mondatnak tűnik, valószínű, inkább a lélek tükréről lehet szó. A leckebesorolást nem nagyon értem, hogy miért pont a 35. leckébe került, mert ez a lecke a hiányról szól, és ennél azért konkrétabb megoldásokra gondolnék, mint arra, hogy valamilyen módon lefényképezem a fejem egy részletét. Ha konkrétabban akarom mondani, akkor első leckének nagyjából még elmegy, de számomra formai kérdések még így is felmerülnek. A képen látunk másfél szemet, egy kis szemöldököt, valamennyit az orrnyeregből, és egy kis hajat. Csak azt nem tudom, hogy mi a kép kivágásnak a magyarázó része? Magyarul, hogy hogyan is állna ez kompozícióban össze, merthogy a formákba mindenütt belevágtunk. Lehet ez egy üzenet, de akkor ennél határozottabb vágásokkal kell dolgozni. Akkor vágd ketté a szemet, tiszteltetjük Bunuelt, és ezzel máris befogtuk a pedellus száját, mert nem fogja megkérdezni, hogy miért pont a szem szélbe vágunk bele. Aztán van egy másik kérdés: Hogyha itt az a kérdés, hogy a szemmel mi történik, már pedig azt látom, hogy a szem alsó részénél a szemfesték elég érdekesen került az arcra, akkor erről kell beszélni. Egyszerűbben fogalmazva, az lenne a jó irány, ha tisztáznánk magunkkal az üzenetünket, hogy mit akarunk mondani, és onnantól kezdve ne akarjunk mellébeszélni. Ha azt akarom mondani, hogy bőgök, mert egyedül vagyok, akkor fényképezzem le, hogy bőgök, mert egyedül vagyok, de ez így nekem csak maszatolás. Mondom másképp. Bőgés közben nem lehet fotózni, minden felfokozott érzelmi helyzet egyben rendezői kihívás is. Tehát el kell hihetően játszani a dolgot. Ez a kép akkor lenne erős, ha hatásos és erős eszközökkel dolgozna. Attól, hogy nagyon közel tettük a kamerát az arcunkhoz, az még nem elég, az még nem lesz erős eszköz. Akkor lesz erős eszköz, ha a tekintet, a gesztus, a kompozíció, a tónusok, a színek egymásért dolgoznak, és nem egymás ellen. Azért mondom ezt ilyen határozottan, mert Nikolettának van esztétikai érzéke, és azt nem kellene a sutba dobni azért, hogy valami nagyon meghökkentőt csináljunk, és majd ez a meghökkentés elviszi a vállán. Nem viszi el, ez még önmagában kevés, ez művészkedés. Azért adnám vissza ezt az egészet továbbgondolásra és ismétlésre, és határozottan kérem Nikolettát, hogy vegye komolyan az ismétlést, mert ebben az esetben volna értelme ezt az egészet újradefiniálni. Tőlem szólhat ez a magányról, de akkor ezt tessék beletenni. A kisírt szem önmagában még nem a magányról szól, ettől még nem tudom eldönteni, hogy mire megy ki a fuvar. (hegyi)

Hozzászólások

24
Értékelem!

Dani, kösz a véleményt és a linket tetszetős a zenemű.

19
Értékelem!

jobbulást:
http://www.youtube.com/watch?v=3QAqJAfBjN8
(amúgy én TÜKRE bírom ezt a képet, csípőből tüzelős, nem sokat rágódós, őszinte vallomás)
***

19
Értékelem!

Zoli, igen mobillal készült, vágásban még nem vagyok jó:)

24
Értékelem!

Nekem ez erős hatás, jó ez a közeli, mert jó súlyuk van így a részleteknek a zaj és a bemozdulás ellenére is. A vágás a szemeknél fájdalmas, de én nem vagyok benne biztos, hogy nem pont jó, ehhez a zilált lelkivilágú képhez.

A bal alsó csücsökben nekem eléggé feltűnő a mobil(?) fotóprogrammal rárakott keret, pedig nagyon kicsi, de visszazökkent a ziláltságból.

Új hozzászólás