Érzek egyfajta - ha már a cím ezt a szót használja - rokonságot Bara és Camilla között abban, hogy nagyon jó modellt találtak lányaikban, remélhetőleg a lányok vérszemet kapnak és idővel az ő munkáikat is láthatjuk majd, tehát nagyon szuggesztív a modelled, és ettől szinte bármire is - csúnya szóval - használod, az működik. Jó ez a páros kép, és igazán az a jó benne, hogy valóban egyenrangúak, nincs benne a szokványos állapot, amikor a gyerek nyüstöli az állatot, és szegény kutya csak jófejségből viseli el, hogy a gyerek tulajdonképpen szekálja, itt valódi kapcsolat és szeretet van, nem csak szeretet, de egyfajta ősbizalom. Amit megfontolnék, hogy mindehhez kell-e a barnítás és a lágyítás. Ugyanis e kettő édessé teszi az amúgy is édeskés sztorit, és azon a borotvaélen, amin ezek az érzelmes képek billegnek, hogy átesnek-e a giccs kategóriájába, most nekem ez a két képi effekt ezt megbillenti. Egy pici kompozíciós megjegyzés, hogy lányod válla ha más tartásban bújik a kutyához, akkor nem szerepel a képen és tisztább lesz az elrendezés, nem indul el a képhatáron egy forma úgy, hogy az nincs értelmezve vagy befejezve. A kép ettől még 3 csillagos, de érdemes lenne ezt a színezés dolgot átgondolni. (hegyi)
értékelés: