referencia: James Joyce: Ulysses
A talp kategória egy olyan folyamatnak a része, ahol azt a belső, személyes attitűdöt keressük, ahol az alkotó belső világát keressük. Itt is van egy ilyen szándék az alkotó részéről. A síkra redukált, valamiféle talplenyomat, képzőművészetileg valamiféle csempeformában megoldva, oda léphetett nyilván a Nagy Lajos király vagy nem tudom ki, de ez egy képzőművészeti alkotás, és ezek mellett az emberi jelenlét, a saját láb és a barátoké talán is jelen van. Én azt mondanám, hogy a házi feladat szempontjából súlypontozni – és ez valamilyen nagylátószögű optikával felvett kép, és arra súlypontoznék, ami a valós emberi történetet jelzi. A kirándulók cipői, sőt, még egy ilyen nyíl is mutat a csíkos fehér cipő felé, tehát van egy egész jópofa, játékos, elkezdett megoldási rendszer, de a kép kompozíciója szempontjából talán az a másik cipőnyom is erre a fehér cipőcskére mutat, tehát van egy játék, ami elkezdődik, de ez az ötlet az egy kicsit zavarosan van megoldva, mert a harmadik ember, a kép bal felső részén ebből kilóg, nem tud ebben a furcsa szürreális játékba belekapcsolódni. Én értem, hogy fontos ez a kő, mert elmentünk oda valahová, nem az a kép valódi megfejtése, mert most oda van komponálva, és azért nem, mert nem az az erős, nem az izgalmas, hanem ezek az olcsó cipők, ezek a cipőfűzők, a farmernadrágok gyűrődései, az ennek a képnek a fontos, életszerű üzenete; de a kép nem arra van súlypontozva, tehát szerintem értelmezési problémák vannak és ez alatt azt értem, és azt javasolnám, hogy az alkotónak legyen meg a bátorsága, hogy ezeket a döntéseket a saját világa felé mozdítsa el. Két úton halad a kép, egyrészt egy útikép-beszámolónál, hogy ott is voltunk, ki van pipálva, másrészt meg ami sokkal izgalmasabb, ez a nyíl, kis cipő, fehér cipő, saját cipő, stb típusú történet – de nem az van kibontva, ezért a talp leckére az üzenetet értem, mégis azt mondom, hogy a talp leckére ezt visszaadnám, ha az alkotónak van kedve hozzá még foglalkozni vele, egy disznót azért adok rá. (szőke-hegyi)
értékelés:
1. Nem Nagy Lajos, hanem Leopold Bloom az Ulysses című mű főszereplője. Mindegy persze, csak ha már ott van a címben...
2. Nincs nagylátószögű izémicsodám, csak egy fényképezőgépem.
3. Az egész most egy emberi történet, más nem tudom mi lehetne.
4. Nem szoktam azért elmenni valahová, hogy kipipáljam. Itt sem azért voltam, a kép sem azért készült.
5. Nem akarok a talp leckével tovább próbálkozni, mert eddig erre semmi sem volt jó, a továbbiakban sem remélem, hogy bármi is jó lenne. Dublinban különben sem fogok a közeljövőben járni megint.