A negyedik emeleten lakom, és a lépcsőházban kiégett a villanykörte. A 3. és a 4. emelet között - ahányszor csak fel és lementem, mindig rácsodálkoztam az árnyékomra. Több "lépcsőház"-fotót készítettem, talán ez lett a legjobb, ezt szeretném veletek megosztani.
Ááhh nyári kovászos uborka elrakás, dög meleg és gyerek ijesztgetés sziluett szörnyekkel.. Szép kis játékot hoztál ki belőle, nekem nagyon tetszik!
Nagyon örülök, hogy küldtél be ismét fotót. Nekem leginkább az "érzékenység" mint jelző jut eszembe fotóidról, még ilyen keménynek ígérkező, sziluett témában is ezt látom leginkább. A lépcső, a rács, a láb,a kéz, és (talán) egy lufi nekem ami megvan ránézésre, és mintha mindez valami élő szöveten, érhálózaton lenne. Tetszik!
"A Békakirály elrabolta a gyerekeket, s ők bizony el is feledték már szüleiket. "