Lisztfilm a Fájdalmas szerelem-ről. (Az elkészítés szándékát Ernst Jandl keltette bennem, az ő megzenésített verse adja a hangok nagy részét, a számítógépes programok kezelésében Tren segített.)
Kedves Márti! Nekem ezek a tekergő formák elsőre nem a lisztet, hanem a beleket juttatták eszembe (a Pedellus már egy nagy rúddal szaladgál utánam, hogy valaki ennyit dolgozott és ilyen üzeneteket próbálok mondani, de akkor is így éreztem…) Ez se egy vidám film, azért is, mert meghal a manó, levágják a fejit, aztán ez az egész szövevényes liszthegy, ez is elpusztul mer' jön egy nő és beporszívózza. Tulajdonképpen azért adtam 3 disznót, mert egy kicsit úgy érzem, ez a liszt lehetnék én is.
A félrebeszélés helyett: az első olyan filmes munkát láthatják a többiek, amelynek van bevezetése, tárgyalása és befejezése - ráadásul egy különleges animációs technikát is alkalmaz, (valószínűleg egy üveglap alól van filmezve az animáció) és ehhez nagyfokú munka alázat és precíz előkészítés szükségeltetik. Nem tudom, hogy az üveg torzítása, vagy más ok miatt lehet az, hogy életlenek a képek, ez csupán technikai probléma, amit a világítással való kísérletezéssel ki lehet küszöbölni. (szőke) értékelés:
Köszönöm szépen Kata! Közben megjött a csomag, és a zenét is meg tudtam hallgatni. Hihetetlen, hogy milyen érdekes információkat tudsz előbányászni!
Nagyon örülök neki!!:)
Márti, mivel az ajándékcsomagod úgy tűnik, nem érkezett meg, mielőtt aktualitását vesztené a dolog elmondom, mi van benne:
A Lisztfilm kísérőzenéje és eredeti szövege a 30-as években keletkezett Amerikában. Egy Sholom Secunda nevű ember komponálta egy jiddish musicalhez . A refrén: BEI MIR BISTU SHEN (a dalban egyébként olyasmik fordulnak elő, hogy akkor is szép vagy nekem, ha falábad van, ha mosolyod csak egy bolond vigyor, akkor is drágább vagy nekem, mint a pénz, stb). Ezt a dalt néhány évvel később egy fekete duó előadta az Apollo Theatre-ben Harlemben. Ezt meghallotta Sammy Cahn a híres szövegíró és Lou Levy a híres zongorista, és rávette a Warner Music főnökét, hogy vásárolja meg a jogot Sholomtól. Megvették, átírták angolra, de meghagyták az eredeti jiddish refrént, amit az amerikaiak úgy énekeltek, hogy MY BEER MR. SHANE!. A dal akkora siker lett, hogy bejárta a Szovjetuniót, sőt a náci Németországot is, ahol csak akkor tiltották be, amikor rájöttek, hogy a refrén nem németül, hanem jiddishül van. Azóta rengeteg feldolgozásban, rengetegen énekelték. A Cotton Club Singers például az eredeti verziót énekli.
Találtam egy összeállítást is, de sajna nem tudom valamiért belinkelni. E-mailben el tudnám küldeni.
Nekem is tetszett, maga az ének és a szöveg is elég erős, aztán ott van a liszt, ami ugye az evéssel meg az élettel van összefüggésben, és végül a szerelem, ami egy életveszélyes cirkuszi mutatvány, gyerekek, senki ne próbálja ki egyedül, és akkor, sok-sok évi kitartó gyakorlás után, mikorra az ember arca már ráncos lett és öreg, végre bemutathatja a táncát, amit annyi évvel azelőtt kitalált és dédelgetett a szívében, és mindenki láthatja, ahogy egymás után megszabadul a lábaitól, és a kezeitől (és akkor Andrásnak teljesen lerepült a feje, de nem halt meg, de ez a Jégkrémbalettből van, ez itt meg a Lisztfilm), szóval cilinderbe kerülnek a végtagok, a szíve is kiugrik a lufiból, és végül a feje is elszáll az égbe, és akkor megjelenik a Teremtő, aki nyilván Nő, és megmutatja, hogy porból vagyunk és porrá leszünk, sőt, porzsákká, és akkor a lendületes ének is elhallgat a mindent betöltő zúgásban és tudjuk, hogy megérkeztünk, itthon vagyunk végre, a cirkusznak vége.
Köszönöm szépen a véleményeket és disznókat!
Roland és laan: örülök, hogy tetszett a vége, nekem is az az egyik kedvencem (a másik meg az, ami előtte van:)
Kata: nagyon kíváncsi vagyok, egyelőre még nem kaptam meg, de előre is köszönöm!
András: igen, egy asztallap alulról, és attól lehet életlen, hogy a fényképezőgépet nem tudtam eléggé távol tenni az üveglaptól.
És tényleg belekre hasonlít, de az nem direkt van, hanem a mutatóujjal való tapicskolástól.
Bocs, de most hirtelen nem tudom máshova írni, hogy most látom, hogy neked is volt hűtős képed, ami sokkal jobb lett, mint az enyém. És ilyenkor elfog egy jó adag csalódás, hogy megint "értéktelen" volt, amit kitaláltam, mert nem én találtam ki. Apukám szokta mondani, hogy "Csak az el nem végzett munka nem vész kárba". :-)
Másfelől viszont remélem azt jelenti, hogy némely tekintetben egy rugóra jár az agyunk!;-)