Nézem ezt a képet, és azon gondolkodom, hogy miért zavar téged az étteremnek a napernyője, vagy nem tudom, hogy mi lehet az ott a bal oldalon, mert lehet, hogy annyit mozdítottam volna a kamerán, hogy ha már ott van, akkor legyen ott teljes egészében. Azt is megmondom, hogy miért: jó ellenpontja lenne a figurának, és létrehozódna azzal a szoborral, a figurával és ezzel az esernyővel egy hármas pont. Az a rész, ahol jobb oldalon az épület mellett ellátunk engem elvisz az egésznek a hangulatából, ott nekem kevesebb is elég lenne. Ha egy kicsit fordult volna a kamera, akkor lehet, hogy az jót tett volna a képnek. Az ötlet és a gondolatiság maximálisan helyén van, nagyon is jól érthető szerintem mindenki számára, hogy ez a színpadi jelenlétével együtt egy olyan élmény, amikor – ahogy Sándor írja ez a „kék óra” - az ember üdvözli a hajnalt, azt a napszakot, ami éppen ráköszönt, és egy új lehetőséget lát benne. Mindenképpen ünnepi a kép ettől. Az egésznek az az érdekessége, hogy abszolút jól ritmizál arra az élményre, ami Olaszországban tettenérhető, hogy van egy színpadszerű jellege a városok főterének, nyilvánvaló, hogy ez a korból is adódik, amikor ezek az épületek épültek, de erre ők azért még egy kicsit rá is erősítenek, és az egész olyan, mintha egy szabadtéri játéknak lenne valamilyen előadásának a darabja. Nagyon furcsa ezt megtapasztalni, ez nem csak Velencére igaz, hanem több kisvárosra is. Egyszer mi voltunk egy nagyobb úton Olaszországban, akkor is lépten-nyomon ezt láttuk, hogy mentünk a kocsival, megálltunk volna valahol kávézni, kiszálltunk az autóból, kerestünk egy kis kávézót, és rögtön úgy éreztük, mintha Rómeó és Júlia jelenetébe csöppentünk volna. Szóval nagyon furcsa ez az egész, és ezért abszolút helyénvalóak ezek a gesztusok is. Én nagyon köszönöm, nekem ez itt most kompozíciójában egy kicsit félrecsúszott, számomra érdekesebb lett volna, ha a bal oldalon nyitottunk volna egy kicsit. Persze mondhatod azt, hogy ott épp egy pudlikutyát vezető hölgy volt, akit ki akartál ebből hagyni, vagy ottfelejtettek valami olyan tereptárgyat, ami rombolta volna ezt az illúziót, ezt én el tudom fogadni, de most ez ebben a képben így nekem problematikus. (hegyi)
értékelés: