A kommentároknál jött segítség, hogy az ujjbegyekből és ujjpárnákból kell megfejtenem a képet, hogy ott van egy kis emberke, és tényleg, így, hogy mondjátok, látom is... de minek akkor a körítés? Mert ha nem veszem észre ezt az áttételt, akkor sok minden másra is asszociálhatok, ami okán a bal kezem üres lukat mutató formája kell, hogy ábrázoljon, és egyből felmerül a kérdés, hogy na de mi van a markomban, vagy mi hiányzik onnan? Azt, hogy technikailag megoldható volna-e hogy ne ennyire halott szürkét kapjunk, azt te tudod István, mindenesetre így most, mint egy levágott kéz a semmiben, ez nekem kevés ahhoz, hogy utalás, ábrázolás legyen rólad. A másik kérdés, persze nehezebben kivitelezhető, hogy vajon a legjellemzőbb részét mutatod-e a kéznek? Anatómia, javaslom tanulmányozni Barcsay Jenő munkásságát, azokat a megfigyeléseket, amiket jószerivel mi magunk is megtehetünk, hogy az erek, inak, csontok, bőr által ábrázolt ember mikor ad ki esztétikus formát, azaz ebben a beállításban, ebben a fényben és ebben a tónusban a forma nem elég részletes. A kéz gyönyörű lehet, csak meg kell találni hozzá azt a pózt és fényt, amiben a struktúrát kiadja. (hegyi)
Tekintsünk most el attól, hogy ki mindenki "lát" Moai szobrot István (gondolom a pixma reklámnak minősült :D) kezébe(n) - hiszen ez esetleges és véletlenszerűen utólag fellelt. Én spec a fenyő lambérián láttam régebben mindig vad lényeket felbukkanni, néhányat körbe is rajzoltam, hogy később is könnyen meglelhessem őket, ám évek múlva valahogy már nem működött a dolog.
Szerintem a megközelítés jó "üresség" témára - s ezáltal az elvont önportré kategóriára is. A beállítás-fény-háttér konstelláció lehet, hogy lehetne más (jobb) is, de ez most ilyen. Lehet, hogy játszogatnék majd még vele kicsit - de előbb hagyjuk kicsit ülepedni a dolgot.
Hasonlókat (mármint a rövid pihentetést, újragondolást) javasolnék a kábeles sztorira is, ha már ennél a képnél is előjött a dolog. Ezek fontos (munka)eszközök számodra, így ennek megfelelő (gondolati vagy vizuális) mélységben kéne őket prezentálni. Lehet kábel egy csendéleten, csak legyen "odavaló". Vagy pont hogy legyen marhára oda-nem-illő a "klasszikus" gondolatvilág szerint (nekem már lenne is ötletem, de ez a te sztorid :D).
"Azt hiszem, az egész nyomorult emberi komédia így örökíti tovább magát...tovább, nemzedékeken át. Szekereken nyugatra...keresztül a homokon...míg egy napon...No lám, már megint...elkalandoztam...Barátom, akad még abból a jóféle Sarsaparillából?"
:)