Madarak

Remélem ez nem csak egy rövid fellángolás Ferinél, hogy újból kezdje a leckéket. Én azért tartanám ezt fontosnak, mert sok víz lefolyt a Dunán, sok minden történt, és az Estiskola az elmúlt időben eléggé sok mindenben átalakult, lettek új leckéink, lett az osztályba sorolós rendszer, tehát azoknak is érdekes lehet az újrakezdés, a kezdetektől való grádicsokon végigmenés, akik már régebb óta velünk vannak. Feri egy olyan alkotónk, aki határozott irányvonallal rendelkezik, és nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ő hogyan értelmezi újra a leckéket. Az a kép, amit most kaptunk, egy fekete-fehér fotográfia, nagyon szépen, jól komponált munka, és én a technikán nem szeretnék nagyon sokat rugózni, mert Feri képein az az archaizáló megoldás, amit látunk, rendre és kitartóan jelen van, és elfogadom, ha ő úgy gondolja, hogy ez számára biztonságot ad, vagy megerősíti őt a kép üzenetében, akkor használja. Ettől függetlenül én azt mondom, hogy ez a kép önmagában akkor is működne, ha nem volna ez a vignettálásos dolog rajta, ha nem lenne ilyen sötét tónusra lemaszkolva a kép határa. A kép külső felvétel, egy olyan tájban készült, ahol Feri által ismerhetünk, én szeretem azt, hogy Feri ehhez a tájhoz ragaszkodik, mert azt is fontosnak gondolom, hogy az embernek legyenek biztos bázispontjai, gyökerei, amihez kapaszkodik a földbe, és neki ez egy biztos bázispont. Egy figurát látunk, sejthetően az alkotót, aki egy földúton áll, szemléli a tájat, mint egy kis Ludas Matyi, mesei a jelmeze, és azt gondolnánk, hogy az utat figyeli, hogy jön-e valami jármű, vagy hogyan menjen tovább ezen az úton. De ha azt is megfigyeljük, hogy, bár a szereplőt ráállította erre az útra, mégis a test kommunikációja, az, ahogy tulajdonképpen egy kis fordulattal, a tengely, amit a test mutat, elfordul erről az útról, ez számomra jelentéssel bír. Az is ezt erősíti, hogy a fényképész úgy komponálta a képet, hogy a kép jobb oldalán jelentős mennyiséget hagyott arra, hogy tovább láthassuk ezt a mezőt, ami az út mellett húzódik. Ez azt jelenti, hogy, bár az úton áll a figura, és szemlélődik, de nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy ő az utat kémleli. A határt figyeli, és ez a tarkóra tett kéz viszonylag meditatív pozíció. Számomra ennek a képnek az üzenete eléggé egyértelmű, hogy van egy főszereplőnk, aki haladt ezen az úton, aztán megállt, és elgondolkodott a továbbiakon, azon, hogy haladjon tovább ezen az úton, vagy mit csináljon. Mivel nem egy útelágazásnál vagyunk, ezért ez az üzenet nem olyan biztosan pozitív. Ha ott lennénk, akkor egyértelmű lenne, hogy azon gondolkodik, hogy jobbra, avagy balra menjen, két út áll előtte, melyiket válassza... de itt nincs másik út. Tehát maga a döntési helyzet csak egy kvázi döntési helyzet, hogy merre menjek, mert vagy megyek tovább az úton, vagy megálltam, és akkor mit csináljak? Másik utat én magam tapossam ki? Ez a meditatív helyzet nagyon is jól jellemzi magát az alkotót. Aki egy kicsit is ismeri Ferit, tudja, hogy mennyi kétséggel gyötrődik ő saját munkáját illetően, ezért én ezt egy nagyon jó üzenetnek tartom, megvan a három csillag, és megvan a lecke teljesítése is. Feri, én várnám a folytatást. Annyit még elmondanék, hogy most nagyon hangsúlyos ez az ing, nagyon vakít. Szépen meg van fotózva, vannak rajta gyűrődések, ráncok, tehát a tárgyszerűsége megvan, de a fehér mindig egy olyan jelzés, ami mellett minden más sötétté, borongóssá válik, még a bőrszín is. Én szeretném Ferit kérdezni arról, hogy miért fehér az ing, miért ezt a szín választotta. Lehet, hogy az ing halványkék, vagy valami más, világos szín, de a fekete-fehér képen ez nagyon is fehérnek néz ki. Erre várnék egy pici magyarázatot, ugyanis most ez a test lebeg a térben, mert a farmer azokkal a tónusokkal, amikkel rendelkezik, nagyon is beleolvad a tájba. Ebből kifolyólag akkor jobban érteném az inget, ha a nadrág is fehér lenne. Ettől az üzenettől nekem távol van ez a farmer, itt most kis stílus problémám van, hogy most archaizálunk, és elmegyünk abba az irányba, hogy a parasztlegény megy az úton, mert akkor kellene hozzá a parasztnadrág, vagy azt mondjuk, hogy ez egy hippi vándor, akkor kellene valami tarisznya, szütyő, és kockás ing. Erről szeretném Feri véleményét hallani. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Köszönöm. Azt hiszem tényleg színpadias kissé. :)

Értem Feri, ezt értem - az ing-nadrág kérdésben nekem erősebb a kontraszt a kelleténél, az ingtől az egészen lesz egy színpadias jelleg, tehát a valós helyzet elemelődik oda, ahol annak eljátszása jön elő, és az gyengít nekem rajta, de értem, miért csináltad, csak mondom, nekem sok egy picit.

Köszönöm! Zsolt, ezt nagyon jól látod arról szól ami látható. Azért is áll a modell "shrévizavé" az úthoz képest mert nem tudja eldönteni, felvállalni, hogy "járt utat járatlanra csak csavargók cserélnek" pedig csak "csavarogva" lehet egy új utat kitaposni. Remélem érthető amit próbálok leírni. Na, most én ezt nem tudom eldönteni, már elég régóta. Következésképpen én ezt a helyzetet drámainak érzem, ezért a sok-sok sötét. Az ing meg azért fehér, hogy azt a rengeteg sötétet ellensúlyozza, a farmer meg azért kellett, hogy ne azt lássa a néző, hogy ez egy "parasztgyerek", hanem egy saját magát választásra késztető ember, aki ráébred arra, hogy döntenie kell; tovább megy ezen a sehova sem vezető úton, vagy "szárnyra kél" akár a madár. :)

szép munka!
kicsit világít az inged.

Annyira, de annyira jó lett ez a kép. :) Gratulálok!

Új hozzászólás