3cd, plusz 1 dvd:)
szeretem ezt a képet, mert szeretem a tecnika határait feszegető képeket, mint a fotogram, a piktorialista törekvések vagy az ilyen kézzel színezett kópiák. amikor tíz éves voltam, volt a nagyszüleim szomszédságában egy kép a falon, egy kézzel színezett ff. esküvői fotó kb 1910 környékéről. mikor ott kellet lenni én mindíg nagyon untam magam ezért gyakran viszatértem ahoz a képhez, nézegettem azt a párt és arról ábrándoztam, hogy a viszafogott szinek helyett ilyen durva, harsány színezést adok a képnek mint amit itt látunk. meg a mellette lévő másik két ff. képnek is. részemről itt megvan a szorgosmalac:)
Szép szorgalmi lecke!
Eltelt egy kis idő amig megértettem, mit jelent egy alkotásban önmagunkat látni. Láttatni.
Amikor az nem értettem, milyen az amikor nem vagyok benne a fotómban.
Sok vita volt a portré katagóriáról, ahol az ábrázolás módja, mibenléte értelezési kör okozott félreértést.
Ez a munka remek jellemrajz, remek portré.
Sajnálom, hogy nem hamarabb láttam.
Rögtön a kategóriáról beszéljünk egy mondatot, mert az alkotó nem jól értelmezte az alkotásának a kategóriában való elhelyezését, mert ez a kép a barátom kategóriába illik, és oda át is helyezem. Többet is érdemel ez az alkotás annál, hogy egy egyszerű szorgalmiként értékeljük. Alapvetően ez egy fekete-fehér kép a kiindulási alap, de itt ez a normál fényképezési mód nagyon is átemelődik a festészet kategóriájába. És itt nem elsősorban a nálunk megszokott digitális trükköket, hanem egyértelműen az élesztő, ami geometriai anyagként a testfelületen elhelyezve van, és aztán utólagosan szabadkézi ráfestés van a képen. Az elsődleges dinamikája ennek a képnek a citromsárga, ami egy nápolyi sárgával vegyül, és a koponyatető, szemöldökcsont, járomcsont, arcél formáknál egy párizsi kékkel áll őrületes nagy harcban kontrasztban. A tekintet a kamerába néz, és elkeseredett, félő, vádló, ugyanakkor olyan színek is megjelennek a képen, pl. az arcnál, a szájon, ahol utólag eltorzítva szinte vérvörös festékkel meg van színezve, vagy ezek a virágoskertszerű, akvarellszerű, öszefolyó zöld, bíbor, mályva és vöröses foltok, amitől szinte fátyollá változik ez a ruha, ami fedi az alakot. A felső gépállás alapvetően egy ítélkező pozíció, egy olyan pozíció, ami kisemberré, áldozattá változtatja a modellt. Itt nem elsősorban a konkrét modellről beszélünk, hanem arról a létállapotról, ami a fénykép készítésekor, hiszen ez nem egy mostani kép, az alkotót lelki értelemben jellemezte. A barátom kategóriában itt a barát és barátság kettőssége, a befogadó és a társ kettőssége, és ez egy három citromdisznós kép.