Én nagyon szeretem ez a képet. Olyan, mint egy mozi, és nem attól, mert olyan, mintha egy állóképet kifotóztunk volna a filmből, hanem nekem olyan az egész hangulata, mintha egy norvég vagy svéd film lenne. Nem tudom ezt igazán jól megfogalmazni, hogy miért, de nem is biztos, hogy kell. Nagyon jó az, hogy sziluettben, profilból van a kép megfotózva, nagyon jó ez az eső áztatta ablak és a mögötte levő tér. Nagyon jó, hogy az ember elkezd azon gondolkodni, hogy itt most délelőtt vagy délután van, és aztán rájön, hogy ez tökéletesen mindegy. Tehát a kinti és benti fényeknek a játéka hozza azt létre, hogy ez a megfogalmazás ennyire elvonatkoztatott tud lenni. Nagyon rendben lévőnek érzem ezt a megoldást erre a leckére. Ugyanis a magány nem mindig arról szól, hogy egyedül vagyok, és semmi és senki csak én, és a nagy fájdalmam, hanem a magány olykor társas helyzetekben is megnyilvánul, sőt párkapcsolati helyzetekben is. Tehát az, hogy ott sejthetően látszik ott valami abból, hogy valaki exponálta ezt a képet, engem ez ilyen szempontból nem zavar, nem tartom fontosnak. A leckemegoldás nagyon jó. (hegyi)
értékelés:
oké, akkor marad :)