Igen, azt hiszem, itt a lényeg, hogy az ember elkezd valamivel dolgozni, és a technikát a pillanattal és a belső gondolattal együtt használva valami olyan dolog kerül az asztalra, ami már nem egy szokványos megközelítés. Miközben azt mondom, hogy alig felismerhető, hogy mit látunk ezen a képen, mert hát, vannak rajta csíkok, meg pöttyök, meg foltok, mégis ez egy lírai megközelítés. Lehet azt mondani, hogy na, de hát ez semmi, mert a semmiből építkezik, de én azt gondolom, hogy kell ehhez kurázsi, meg ehhez már kell tudni egyszerűsíteni is. De ez már egy másik szint, amikor az ember a felépített világot elkezdi dekonstruálni, elkezdi lebontani. Elveszíti az élességet, elveszíti a fényeket, a térbeliséget, és az egész már csak egy szituáció lenyomata lesz, semmilyen szociográfia nincs benne formailag, és érdekes módon mégis megjelenik érzelmileg egy üzenet. Ezt én egy nagyon jó munkának gondolom, és tökéletesen értem, de ami még jobb, érzem is azt, hogy miről beszélünk, és azt is, hogy mire akar kimenni a fuvar. Köszönöm! Éva, neked mondom ezt, az elemzés után, hogy ugye azt tudod, hogy nehezíted a saját dolgod? Én örülök ennek, hogy nem nekem kell belőled kirugdosni ezeket a dolgokat, de utána számon is fogom kérni ezt, mint szint, tehát ez alá most már ne nagyon menjünk! (hegyi)
értékelés: