Én nagyon örülök annak, hogy a Camilla módszeresen, szisztematikusan, sokszor megrágva nekifut ennek a házifeladatnak, és azt hiszem, hogy van is értelme, van is oka olyan rétegeket bont fel magával kapcsolatban és olyan rétegeket tár elénk, ami indokolja azt, hogy nem pár kép gyorsan vagy valamelyikre legyen egy kis citromdisznó, ha megérkeznek ide a munkák, hanem látszik, hogy egy olyan régióba érkezett el rögtön az első házi feladatnál, ahol van mit mesélnie nekünk az ő belső világáról. Nyilvánvalóan az a fajta kicsit portugálos, algériai, kicsit egzotikus és csillámokkal, gyöngyökkel és érzelmekkel is telitűzdelt felület, egy tükör, ahogy a tükröződés egy fontos nyelvi eszközként van jelen, az érzékiséget, a szexualitást, az érzelmeket mutatja kétféleképpen; a tükör által homályosan és a valós jelzésben. Nagyon jó a kompozíció, a kamerakezelése, valószínűleg az alkotó saját maga a lábát felülről, mint egy légifelvételnél, fentről fényképezi, amely láb ebből a felső gépállásból igazából a védekezést, a maga alá gyűrt lábujjakkal a védekezést érezteti, míg a tükröződésben pedig egy egészen vágyakozó , markoló kezet, kicsit ördögi jelzést tükröztet vissza. Nem negatív értelmében mondom ezt, hanem azt a kettős játékot azt a kettős ént mutatja meg, ami a címhez is nagyon jól kapcsolódik, hiszen ez a magány és annak a tükörképe, az így ezzel a kettősséggel, a vággyal és a visszahúzódással, és folyamatosan egy belső érzelmi kereséssel abszolút jól van jelen. Még úgy is el tudom fogadni ezt a képet, hogy egy kicsit pongyola vagy pontatlan, a képkeret környékén való fogalmazás, amit nyilván a tükröztetés akar helyrerántani, de pl. a kép baloldali részén a kis kazetta, amiben talán valami füstölődarabok vagy ecsetek lógnak be, ezek azért ott egy picit megbontják a szimmetrikus felületet, és ugyanez igaz a jobboldalon erre a kis háromszögre, ami belóg, ezek egy kicsit zavarossá teszik a képet. Az expresszivitás nem feltétlenül azonos zavarossággal, de ennek ellenére én nagyon jónak tartom ezt a munkát és a három disznó megvan rá, mert a Camilla nem adja fel, folyamatosan tesztel, kísérletezik a munkáival továbbra is. (szőke)
értékelés: