Az ágyam. Elég nevetséges azokkal a plüssállatokkal, de ez van. Ez is én vagyok.

Ha van kérdésem, akkor nem a plüssállatokkal kapcsolatban vannak, hanem azzal, hogy a képhatáron belül megjelenő formák zaklatottak. Van egy könyvformánk a kép előterében, meg van vágva, oké, nem baj, el tudom fogadni. Aztán van egy margarétás ágynemű, ami betolakszik a képbe, amiben ez a rénszarvas lakik, még ez is oké. De a kép bal oldalán, leginkább a közepe felé belógnak könyvek, meg van egy csésze is, és ez a forma tömegében nem hoz egyensúlyt. Most vagy azt csinálom, hogy fordítok a kamerán, és a könyvvel és ezzel a rénszarvasos ágytakaróval hozok létre egy formai játékot, ez egy viszonylag nyugalmas kompozíció lehet, vagy pedig bekapcsolom ezeket a formákat, amik a kép bal oldalán most elindul, de akkor a tömegelhelyezés szempontjából hasonló mennyiséget kell tudnom létrehozni, mint amennyi most az ágytakaróból belóg. Most a kettő között vagyunk, és ettől ez az egész billeg. Föl lehet úgy tornyozni ezt az ágytakarót, hogy a radiátort kitakarja. Ott megint elindul egy forma a kép jobb fölső sarkában, ami nyugtalan. Az egész helyzet nem egy nyugalmat sugárzó ágy és hely lesz ettől, hanem egy zaklatott formai világ. Ráadásul ellenfényes az egész, gondolom, a radiátornál lehet az ablak, onnan jön a fény, ami nincs visszatükrözve, tehát az a zug, ami létrejöhetne, mint kellemes, bújós helyzet, az most sötétben van tartva. Ezzel kellene még dolgozni, aztán az is eszembe jut, hogy hol tud itt elférni Mariann? Akár mennyire is ügyesek a nők, hogy kis helyen is elférnek, de azért én ide most nem tudom őt elképzelni. Hol van az ő helye? Hol szokott ő ebben az egész térben elhelyezkedni? Nem kötelezően kell egy embernyi helyet kihagyni, de valamilyen szinten ábrázolni kell ezt is. Nincs eldöntve az, hogy itt mire menjen ki a fuvar, visszaadom ismétlésre. (hegyi)