Értem ezt a képet, tulajdonképpen az előtér és háttér beosztása jó, csak az a bajom, hogy az előtérben valami olyan gaz van, amit akár a kertünkből is össze lehetne szedni, tehát már eleve valami olyan uralja a képet, ami nem máltai jellegzetesség, hanem van mindenütt, innentől kezdve már kérdőjelessé válik a többi. Ettől még én nem vonom kétségbe azt, hogy neked ez a hangulat jelent valamit, csak a nézőidnek nem biztos, márpedig a fotográfia onnantól fotográfia a fotós kezében, hogy nem a házi albumba dolgozik, hanem azért, hogy valamit egyetemlegesen megmutasson a többi embernek, valamit, ami neki megtörtént, neki megvolt, azt átadja a többieknek. Ilyen értelemben van felelőssége az alkotónak, hogy ő helyettem van ott. Tehát te helyettem voltál Máltán. Én lehet, hogy az életben nem fogok oda eljutni, tehát neked, amikor fényképezőgép van a kezedben, nem az a dolgod, hogy majd a Bandival mikor nézitek öregemberként a képeket, visszaidézzétek, hogy milyen jó volt Máltán, mert arra bármi kép alkalmas, hanem az a dolgod, hogy nekem mutass valamit, tájékoztass, nem csak szépséget, lehet az szoció is, de valamit igen. Talán itt kezdődik, hogy ha ott vagy, érdemes egy kicsit projekt szemlélettel gondolkodni, hogy most te Máltát úgy akarod megmutatni, mintha egy turista nézné (ez nem azt jelenti, hogy turista fotókat kell csinálni), de az a nézőpont, és az a kompozíciós irány, hogy nevezetességeket keresel, és az ottani hangulatokat mutatod. Vagy azt is lehet, hogy átmész szociofotósba, és keresed Máltán a különlegest, az esendőt, az emberit, vagy természetfotósba mész át, és keresed azokat a jelenségeket, amik ott megtörténnek. Szóval millió út lehetséges, de valamelyik mellett le kell tenni a voksot, egyszerre mind nem fog menni még egy vérprofi fotósnak sem. Mindenki így van vele, ez nem különösen neked igaz, semmilyen fotós nincs, aki bárhová elutazik idegenbe, és ott rögtön 3-4 anyagot tudna csinálni, és mind működne. Valamit csinál, és az működhet. (hegyi)