Vera sorozatában a gyermekkorról egy újabb képet láthatunk, feltehetően ugyanazzal a kisfiúval, aki eddig is szerepelt a képeken. Ebben a képsorozatban egy újabb állomás ez, és mintha a gyermekkor történeteiben egy újabb stációt látnánk. Nagyon fontos az, hogy egy olyan pillanatból, ami bármelyikünkkel megtörténhet és nem egy extrém, beállított helyzet, ezt ő meglátja, és mégis létre tud hozni a kompozícióval és a pillanat megválasztásával egy olyan történetet, amiben nagyon pontosan érezhetjük azt, amire a kép utal, ami hát enyhén kétértelmű, két irányt is átölelő megfogalmazás, mert jelentheti az, hogy mér nem játszom tovább, mert más dolgom van, vagy megyek lefeküdni, vagy az is lehet egy megoldása, hogy a gyermekkorból a felnőttségbe lépést látjuk, és talán ezt a részét erősíti az is, hogy a képen nem csak egy gyermeket látunk, hanem egy felnőttet is, aki ezt a játékot folytatja, miközben a kisgyerek kirohan szinte a képből. Miért mondtam az elején, hogy a pillanat megválasztása? Ha megpróbáljuk lejátszani azt a mozgást, amit a kisgyerek végezhet, akkor bármelyik másik pillanatot választja az alkotó, nem ezt az üzenetet kapja. Itt a formák tökéletesen látszanak, a gesztus tökéletesen látszik, az elfordulás, elrohanás tökéletesen látszik, sőt még sejthető az az irányt is, amerre el fog rohanni, mert a felnőtt nadrágja mellett megjelenik egy árnyalatnyi fény is, egy ajtó lehet, amin a kisfiú ki fog szaladni. A már le nem nyomott billentyűk is egy befejezettséget szimbolizálnak. Három disznós kép és nagyon köszönjük. (szőke-hegyi)
értékelés: