Mari marasztal

Mari marasztal

Petri György: Mari marasztal

Maya és Sára hív,
Mari marasztal,
meg hát, teli a pohár,
és terítve az asztal,

vérsűrű marhapörkölt,
galuska, tarhonya,
fáintabb gyomrúaknak
tejszínes újburgonya,

meg krumplival kelesztett
foszlós fehérkenyér,
puha és illatos,
mint a csecsemőtenyér,

kapros uborkasaláta,
tejföllel teli tál,
amire friss libapörc és
sistergő zsírja dukál.

Nagyon kedvelem a Tamás versillusztrációit, nagyon jó iránynak tartom azt, hogy ő ezzel foglalkozik, és jók is a rezonanciái a versekre. Itt, most mintha egy pici tétovaságot látnék, hogy ebből a versből számára mi a fontos: a vidámság és a Krúdy-féle kép, amit leír Petri, vagy pedig a drámaiság, ami nyilván azoknak egyértelműbb, akik esetleg többet tudnak a költő személyes életéről. Én ebben nagyon határozott döntést tudnék hozni. Egyrészt ezt a fekete keretet én nem használnám, akármi is a döntés, mert priméren a gyászra utal, nem szép adjusztálás, másrészt, ha most ebből a két képből kell választani, akármennyire is igyekezett Tamás rendbe hozni a kompozíciót a második képnél, de nekem a bal oldali kép az, mi ehhez a vershez csatlakozik. Az ötlet abszolút rendben van, a leltárszerűség, az a furcsa kettősség, hogy egy terített asztalt látunk, és közben át van ragasztva az egész ezzel a szalaggal, mint egy csomagolásnál, a funkciót nem tudja ellátni, miközben az esztétikája megmaradna, de mégis az egész valahogy, mint egy átsatírozott mondat szerepel. Tehát nekem az első kép az, ami az egész verset hozza. Pontosan az, hogy hogyan vergődik az ember a kapcsolataiban, milyen szabályokat hoz, hogyan büntet és jutalmaz, nekem ez nagyon erősen jelen van az első képben. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, azzal együtt, hogy abszolút értem a dilemmát, ezért is nem vonok le ebből semmit, mert a kettősség a versben is megvan. Ha illusztrálok, akkor az egy döntés, nem kell nekem mindent szó szerint venni, amit a költő leírt, hisz a voksomat letettem a vers kiválasztásával, utána mehetek tovább bátran azon az úton, hogy hozzám melyik része áll közel. Nekem úgy tűnik, hogy a több befektetett invenció az első képben van, szóval én ebben látnám a megoldást.
   Olvastam a hozzászólásoknál Danit, aki azt mondja, hogy ő egy más színű és állagú szalaggal ragasztott volna. Értem, van is benne valami, esztétikailag lehet, hogy igaz is, hogy egy tömörebb és kevésbé átlátszó szalag jobb lenne, de ezt én annyira nem érzem sarkalatosnak, a szalvétánál bukik le az egész egy kicsit, ezzel lehet még kísérletezni, hogy mi az, ami jobban hozza ezt a dolgot. Abban ez a szalag a jobb, hogy nincs meg a struktúrája, tehát a kevésbé átlátszó szalagoknak van egy textilszerű hatása, és akkor lehet, hogy az zavarna. Értem Danit, de nem biztos, hogy ez olyan nagy problémát jelentene. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Köszönöm az elemzést.

Köszönöm Dani! Kell ezt még érlelni.

***
így is, de amúgy nekem sem (feltétlenül) kell a színes kép, de hangsúlyoznám így is jól sikerült megoldás.
ha már nem így, meg csak a ff. kép akkor viszont nagyon megnézném ezt a képet a versben leírt menüvel és a barna (jól veszem ki ugye?) ragasztószalag helyett az ezüstszínű vastag szalaggal ... picit zavar, hogy átlátok a szallagon, jobb lenne ha telibe kitakarna (nekem legalábbis).

Lesz bővebb elemzés is hamarost, de addig is válasz a kérdésedre tömören: nem.

Gábor, abban, hogy a vers tizennégy sorát kitevő leírás nem jelenik meg, teljesen igazad van.
Ez szándékos. (Ettől még lehet tévedés.)
Nekem a vers első két sora hordozza a lényeget. Maya és Sára már nem élnek. Az ő hívásuk a halál hívása. Petri már beteg és sokat szenved. Mari a jelenlegi élettárs, aki természetesen nem akarja elveszíteni Petrit. A marasztalása, az élet. És az élet melletti érvelés a terített asztal is.
Üres és tele tányérok egymás mellé tételét vizuálisan triviálisnak gondolom. Ezért próbáltam másképpen megoldani.
A kérdés számomra az, hogy egyáltalán kell-e a második kép.

A kép jó, illusztrációként értékelhetetlen.
A vers a Krúdy féle vastag, fűszeres, békebeli konyhát és annak hangulatát hozza, a te képeid meg a modern, dietetikailag és politikailag korrekt karcsúsító gasztronómiáét.
vérsűrű marhapörkölt a biokoszttal szemben.

A friss libapörc és sistergő zsírja a képeid által felidézett világban az elkárhozást idézik.
Szerintem.

Új hozzászólás