Petri György: Mari marasztal

Maya és Sára hív,
Mari marasztal,
meg hát, teli a pohár,
és terítve az asztal,

vérsűrű marhapörkölt,
galuska, tarhonya,
fáintabb gyomrúaknak
tejszínes újburgonya,

meg krumplival kelesztett
foszlós fehérkenyér,
puha és illatos,
mint a csecsemőtenyér,

kapros uborkasaláta,
tejföllel teli tál,
amire friss libapörc és
sistergő zsírja dukál.

Nagyon kedvelem a Tamás versillusztrációit, nagyon jó iránynak tartom azt, hogy ő ezzel foglalkozik, és jók is a rezonanciái a versekre. Itt, most mintha egy pici tétovaságot látnék, hogy ebből a versből számára mi a fontos: a vidámság és a Krúdy-féle kép, amit leír Petri, vagy pedig a drámaiság, ami nyilván azoknak egyértelműbb, akik esetleg többet tudnak a költő személyes életéről. Én ebben nagyon határozott döntést tudnék hozni. Egyrészt ezt a fekete keretet én nem használnám, akármi is a döntés, mert priméren a gyászra utal, nem szép adjusztálás, másrészt, ha most ebből a két képből kell választani, akármennyire is igyekezett Tamás rendbe hozni a kompozíciót a második képnél, de nekem a bal oldali kép az, mi ehhez a vershez csatlakozik. Az ötlet abszolút rendben van, a leltárszerűség, az a furcsa kettősség, hogy egy terített asztalt látunk, és közben át van ragasztva az egész ezzel a szalaggal, mint egy csomagolásnál, a funkciót nem tudja ellátni, miközben az esztétikája megmaradna, de mégis az egész valahogy, mint egy átsatírozott mondat szerepel. Tehát nekem az első kép az, ami az egész verset hozza. Pontosan az, hogy hogyan vergődik az ember a kapcsolataiban, milyen szabályokat hoz, hogyan büntet és jutalmaz, nekem ez nagyon erősen jelen van az első képben. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, azzal együtt, hogy abszolút értem a dilemmát, ezért is nem vonok le ebből semmit, mert a kettősség a versben is megvan. Ha illusztrálok, akkor az egy döntés, nem kell nekem mindent szó szerint venni, amit a költő leírt, hisz a voksomat letettem a vers kiválasztásával, utána mehetek tovább bátran azon az úton, hogy hozzám melyik része áll közel. Nekem úgy tűnik, hogy a több befektetett invenció az első képben van, szóval én ebben látnám a megoldást.
   Olvastam a hozzászólásoknál Danit, aki azt mondja, hogy ő egy más színű és állagú szalaggal ragasztott volna. Értem, van is benne valami, esztétikailag lehet, hogy igaz is, hogy egy tömörebb és kevésbé átlátszó szalag jobb lenne, de ezt én annyira nem érzem sarkalatosnak, a szalvétánál bukik le az egész egy kicsit, ezzel lehet még kísérletezni, hogy mi az, ami jobban hozza ezt a dolgot. Abban ez a szalag a jobb, hogy nincs meg a struktúrája, tehát a kevésbé átlátszó szalagoknak van egy textilszerű hatása, és akkor lehet, hogy az zavarna. Értem Danit, de nem biztos, hogy ez olyan nagy problémát jelentene. (hegyi)
értékelés: