Miután kikeltem.





Miután kikeltem, és egy csomó minden, ami azelőtt történt.

Mártinál többször fölvetődik, hogy van egy történeti elgondolás, mese, és még akkor is érezhető a történetiség, ha a kép aláírása tömör, mert a képi utalások beszédesek. Mindkét kép értelmezhető külön, beszédes, a felső kép sokkal koncentráltabb, az alapvetően fotószerű, ott van egy könyv is, a féldrágakövek csehszlovák listája, vagy hogyan tarotozzunk kövekkel maori szemlélettel, vagy valami hasonló karácsonyról ott maradt füzet, de folthatásában nagyon fontos ez a személyes információ. A fölső kép azért is koncentráltabb, mert itt az ember jelenléte és hiánya együttes üzenet a képen, a két párna kapcsolata, a gyűrődések, a fölhajtott paplan, mind az ember nélküli, de mégis arra utaló történetszerű ábrázolását mutatja. A másik kép sokkal dokumentumszerűbb, egy lakás enteriőrje a maga kaotikus életszerű történetével, ami azt üzeni, hogy mi itt élünk, ez a privát terünk, nem véletlen, hogy ez a házi feladat feladódott, pontosan azért, hogy az estiskolán lévő személyes jelenlétünk, személyes vállalásunk, a nevünk és arcunk megmutatása és a személyes kapcsolódásaink még erősebben manifesztálódjanak, ezzel segítve egymást a megszólalásban és a kommunikációban. Úgy gondolom, hogy mivel a két kép együtt érkezett és következtethetünk a szivacs színének és párnák színvilágából, hogy ugyanazt az ágyat látjuk, ez is mind azt erősíti, hogy történetekben gondolkodik Márti, és ha a történetiségben próbálunk továbbhaladni, akkor mindig felvetődik a kérdés, hogy a klasszikus egymásra építkező alapszint, bevezetés, tárgyalás, befejezés, ez megvalósul-e egy ilyen üzenetben. Anélkül, hogy bele szeretnék szólni a sorozatba, a személyes sejtésem az, hogy ha egy ilyen sort látunk és látjuk az emberi teret, hogy épp most mentek el, ez az én életterem, akkor mind az, amitől ez a személyes élettér drámai és kitárulkozó, mégiscsak szemérmes, mert az ember nem jelenik meg. Ha én készíteném ezt a sorozatot, akkor azt mondanám, hogy kezdünk egy közelivel, majd egy tágabbal, és esetlegesen a harmadik kép a paplanok tárgyak nélkül maga az emberi test abban a kitekeredett pozícióban, amire következtetni lehet ebből a takaróból és lepedőből. Miért nehéz ilyen javaslatot tenni? Mert ez az emberi test lehet a valós, fiatal, a szerethető, a férfi, a nő, érzelmes, kisgyermek és az anya, a gyermek és gyermek, az öreg, elmúlásra készülő ember, tehát nem tisztem egy harmadik képet javasolni, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a két kép viszonylatában most egy nagyon jó irányt érzek, egy jó üzenet-magot, aminek nincs lezárása. A variációk, amiket mondtam, miért az emberi testre vonatkoztak? Azért, mert az a folyamat, hogy egy közelebbi majd egy tágabb tér megjelenik és az emberi test jelenlétének hiányából építkezik ez a belakott környezet, annak egy erős következő lépcsője valószínűleg maga az emberi test lehetne, vagy a teljesen üres szoba - elköltöztünk. Azt nagyon szeretném megköszönni, hogy nem egy berendezett műtermi helyzetet, hanem a saját privát történetet kaptuk, ezt ugyanabba a bátorság kategóriába sorolnám, amit a pedellusnál az álom animációjában láttunk. Ha a harmadik kép is elkészül, az is egy disznó. (szőke)
értékelés: