Kovács Tamás trükkjével készült, ezzel: objektív maszkolás.
Mint az egyes, csak itt a maszkot távolabb tartottam a lencsétől.
Kedves Márti, nagyon köszönjük a képeket, és ha lehet, szeretnék itt utalni a 60-as 70-es évekbeli szentendrei festői vonulatra, vagy Korniss Dezső munkásságára, ezek a formák hasonló üzenetet hordoznak. Mind a két képen motívumokkal történő játékot látunk. A fölső képen ilyen kis gyertyák, sírkő formák, mint egy temetőben, vagy emberkék, kulcslyukak láthatóak, az alsó képen körök, félkörök - nyilván ez az optikai játékból adódik, és ennek a színvilágnak a játékából adódik a kép. De a kérdés megint az, miért van a két kép összecsomagolva? Lehetne vitatkozni, hogy melyik a jobb, ezek nonfiguratív foltok. A festészet és a fotó határmezsgyéjén vannak ezek a képek, és én azt mondom, hogy ha már festészettel is foglalkozunk a fotóapparáttal, érdemes mélyebbre menni. Ha már meghozom azt a bátor döntést, hogy nem figurális képet mutatok, akkor ezt lehet még bátrabban is tenni. Az mindegy, hogy ezt mivel érem el, csokipapírral, vagy üveggömbbel, amiben hull a hó, csak az a lényeg, mi a végeredmény. Megállna mind a két anyag önállóan. (szőke)
értékelés:
:-)))) Szellemes... Szerintem a második jobb lett, mert egy kicsit árnyaltabb lett, és azáltal, hogy a kép nem csak rólad szól többet mutat.