Ez egy asszociációs játék akar lenni (és én értem!) :)

Bár a kép stílusában nem azonos Tóth Menyhért munkával, de mégis a színek ritmusvilágában van valami ilyen, ami az expresszitáshoz és absztrakthoz tartozik. Azt szeretném mondani, hogy ha figyelembe vesszük a kép címét, Évát, mint női princípiumot, és hozzá kapcsolom a fényt, mint kezdetet, és ehhez kapcsolok egy absztrakt formát, ami egy világos barnás tónusból egy testszínű hatást is mutat, akkor ez a forma utalás is egyben itt a háttér sötétedő zöldjeivel, ami lehet egy felület, és ezen keresztül megjelenik egy maszk forma. Ez a fény itt kollázsszerűen jelentkezik, mint egy napkorong. Ebből asszociációs szinten egész messzire el lehet jutni, értse aki érti, az, hogy milyen testrészt látunk, azért lényegtelen, mert a foltok arányrendszere és kapcsolódásai fontosabbak. A filozófiája helyén van a képnek, de foltjaiban vágott, törött a kép fölső zárása, mert ezek az ívek megkívánnák, hogy teljességükben legyenek jelen. Az alsó zöld háromszög és a rózsaszínek azt kívánnák, hoyg ez a kép nagyobb keretezettségű legyen, mert így a V alak fölső zárása el van vágva. Vagy a napkorongnál kéne vágni, vagy fölfelé tágítani kellene a kép keretét. Ez a munka is fontos irányt jelez és foglalkozni kellene vele tovább Mártinak. Nagyon finom az életlenség a háttéren, festői, de anyagidegen a napkorongocska, mert az mintha a Szabó Ervin könyvtár elszámolási pecsétje lenne odanyomva, amire rá van írva, hogy átvéve. Miközben van egy lebegés, ez a túl határozott szélű kör visszaránt, idegenül hat. (szőke)
értékelés: