Kétféle érzést indít el bennem a kép. Ha figyelembe veszem a keretezést és a hálót, akkor mintha katedrálüveg ajtón át nézném, ahogy a nőalak lesüllyed. Egyébként a tévén volt régen ilyen, hogy elkezdett lefelé-felfelé futni a kép, és akkor volt ilyen, hogy a bemondó fejének alja került felülre, a szemei lentre, és mókás volt nézni, hogy micsoda szürreális kép jön létre mondjuk Takács Marikából. Én ezt mellesleg inkább az első leckéhez sorolnám, hiszen az áttétel, a töredezettség, a részletek ismétlése az önkeresés olyan útja, ami nem a konkrét szembesítés, nem a pillanat megörökítése, hanem inkább az áttételes üzeneté, ami egyben filmes megközelítés is, hiszen nem csak az előző tévés hasonlat miatt, de a mozgalmasság miatt is közelebb áll a filmes gondolatisághoz. Van ebben dráma és rémület is, elfogyunk, lefolyunk, megcsúszunk és szétmázolódunk, erős üzenet, erős közlés. Még akkor is, ha a technikai kivitelezésben a számítógépes effekt tetten érhető, ezen kéne finomítani, vagy ha ezt akarom mint képelem, akkor rájátszani, még erősíteni rajta. Még valami: szoktam mondani, hogy a portrénál érdekes játék letakarni a szemet és figyelni, mit mesél a száj, és utána fordítva, a szájat takarva figyelni a szem történetét. Most itt ez még erősebben érződik, hogy a belső feszültséget mi módon mutatja a szem és a száj ellentéte. Köszönöm, várjuk a többi képet is, ne rohanj tovább ezekből a leckékből, izgalmas lenne még látni Camilla bemutatkozásokat, öntükörképeket. Ezt átteszem ha nem haragszol az első leckébe. (hegyi)
értékelés:
Kedves Camilla!
Röpke kétnapos ittlétem alatt többször megnéztem e fotót, és innen indulva megnéztem korábbi munkáidat is. Igaz, én rendesen le vagyok maradva, de lassan kiismerem a Látszóteret, s így megtaláltam korábbi önportréidat is. Mindebből azt egészen biztosan látom, hogy nem a véletlen kezét fogod alkotó munkád közben.
E képre rátekintve nyugtalanság, feszültség tölt el. A többszörözött szép női arc, főbb részletei a szemek és szájak egymás átfedésben és rácsozat mögé illesztett megjelenítésben számtalan asszociációra adnak lehetőséget. De egyáltalán mielőtt ide kerülnék, a kép sötét és világos fele, a vastag kerete is erős vizuális élményt nyújt.
A félig nyitott ajkak érzékiséget, az egyenes tekintet határozottságot sugallanak. Csakhogy a többszörözéssel semmi nincs nekem a helyén. Az ajkak mintha a szem fölé kerülnének. Balról jobbra, fentről le olvasó kultúránkban így elsőbbségbe kerül itt szerintem az érzékiség. Ugyanakkor az aranymetszésben mégis a szem áll. Lehet ennek valamiféle tudatalatti és tudatfeletti kettős magyarázata? Vagy lehet ennek következetesebb magyarázata is, mégpedig hogy Látlak! (Avatáros felhanggal) Ez utóbbival pedig akár összhangban is lehetene egy sokszemű szörny képe, egy ragadozó "bestia"-képe.
A rácsozat általában bezártságot, vagy felszabdaltságot szimbolizál. Bezártság esetén ez lehet társadalmi bezártság érzet, de lehet egyéni is.
Ugyanakkor a mátrix finom szövete szűrőként, valamilyen hálóként is érthető... (Vérszívó szúnyogok kíméljenek?:) Azaz érthető lenne védekezésként is. A védekező rétegen kutakodva az arc sokszorozása azt mondhatná, hogy mindenki csak ezt látja: szép szem, érzéki ajkak - szumma, csak a szép nő védjegyeit. Ez így egy ismert panasz lenne a szép nőkkel kapcsolatos sztereotipiáról.
No és a harmadik ami eszembe jut e mátrixról az a metsző, vágó, szeletelő, daraboló pengékkel ellátot aprító. Ebben a megoldásban az önsokszorosítás szerepéhez csak távolabbi párhuzamokat vonhatnék jelenleg. Például a magamból sokaknak túl sokat adás. Lehetne akár kihasználás érzet is...
Na és még így is maradt a kérdés: mi van a kép jobb felén? És miért van az ott? Elképzelhető, hogy csak amolyan szürkületi zónaként került oda, kompozíciós eszközként, ellenpólusként... Ehhez sajnos nem értek.
Csakis azt tudtam elmondani, amiről beszélt nekem ez a fotó: a rend mátrixa mögött valami abnormális történik, de a titok részben megmarad! :)
((((UI: Természetesen az Aranyról szóló anekdota itt (akárcsak másutt) annyiban nem áll, hogy én nem azt próbáltam elmondani hogy mit akart a szerző, hanem csak azt, hogy abból mi jutott el hozzám... de mentségemre hadd mondjam el, hogy a vevőállomásokra ugyanolyan szükség van, mit az adótornyokra :))))