Még kér a nép

Még kér a nép

Tingecz Dávid fotójáról jutott eszembe e vers és vele együtt az én fotó változatom.

Petőfi Sándor: A NÉP NEVÉBEN

Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

(Pest, 1847. március.)

Örülök neki, hogy egymásnak dobjátok a labdát, annak különösen, hogy az egyes megoldásokban fellelhetőek azok az egyéni jelek, amik egyedivé tehetnek egy képet. Béla képe, mivel Dávidéhoz ő maga pásszította hozzá, teljesen más érzelmekkel dolgozik, főleg a színei miatt, de a formátum is, hogy álló képet látunk, hordozza azt a mondhatni primer feszültséget, ami a versben is fellelhető, ezért jó illusztrációnak gondolom ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

38
Értékelem!
35
Értékelem!

Helló, Gime tesó!
Régen jártál nálunk.. beeeee :)

39
Értékelem!
29
Értékelem!

Kedves Tamás!
Abból a szemszögből melyből hozzászólásod indult természetesen igazad van!
Az én változatom, bár tartalmában nagyon hasonló nem az eredeti emlékműről szól.
Pontosan ezért szeretem a fotózást, mert saját nézőpontból, saját belső eredetű történetek indíthatók útjukra.
Hétköznapi helyszínek, épületek részletei, fény-árnyék játékok, emberi gesztusok értelmezhetőek újra.
E pár sor illusztrálására töltök fel ugyanerről az emlékműről teljesen más tartalmú, bennem más világot életre keltő fotókat is!
Egyébként az általad említett "idegen" elemek -a vörös szín és a vers tartalma- nem is oly idegen az eredeti mű eredeti mondani valójától. :)

Köszi Görgő! Nézelődni, hallgatózni szoktunk időnként, tán feltöltések is lesznek sűrűbben. :D

31
Értékelem!

Jó Téged újra itt látni, Bélám :)

33
Értékelem!

Nem vagyok 100%-ig biztos abban Tamás, hogy az elesettekről szól a szobor, mert a homogén fémtömegből fokozatosan kialakuló egyes fémoszlopok nekem inkább azt szimbolizálják, ahogy az egyes emberekből (oszlopok) tömeg válik, és egy ék forma lesz belőle, ami olyan erős, hogy az utat is felbontja. Ettől még lehet benne akár gyász is, de ezek a dacos oszlopok a maguk sallangmentességével inkább valami proletár erőt és hatalmat mutatnak. (azon is érdekes lehet elgondolkodni, hogy a jelen rezsimnek miért van útjában ez az emlékmű...)

33
Értékelem!

Kedves Béla és Dávid! A te képeddel és a Dávidéval kapcsolatban is van egy problémám. Szerintem, ez egy gyász emlékmű, nem a forradalom hevét, hanem az elesetteket szimbolizálja. Egyébként nagyon szépen. Ezért kell mindkettőtöknek idegen idegen elemet alkalmazni, te a vörös színt és a verset, Dávid pedig az 1968-as párizsi diáklázadások szimbólumát a macskakövet. Azt hiszem, ezt az emlékművet igen nehéz fényképezni, ha a valódi lelkét akarja valaki megfogni.

Új hozzászólás