A megfigyelés jó. De sajnos ki kell mondjuk azt, hogy vannak olyan pillanatok az ember életében, amik jók, jók, de nem az igaziak. És nyilvánvaló, hogy az ilyen eseteknél a szerencse vagy mellénk szegődik, és az a helyzet összejön, és jól időzítve, kompozícióban és esztétikában is a pillanat megtörténik, vagy pedig csak úgy közelítünk felé, de... és akkor az ember elkezd nézni mindenféle más egyéb dolgokat a képen. Ki az a nő ott hátul, és miért nézi ezt az egészet? Mi az a rózsaszín tál, és mire való? A háttérben mi az az oszlop, és mit csinál? Nem tudom, hogy mennyire érthető, de minden, amiről most beszéltem, lényegesen világosabbnak és fontosabbnak tűnnek, mint maga a fő motívum, ami ezeknél lényegesen sötétebb tónusban van. A világítási helyzet nem volt szerencsés, nem játszott a kezedre. Erre rá lehetett volna deríteni egy picit vakuval, igaz, hogy akkor lebuksz, hogy fotózol, de hát, semmi baj, mert az ember úgyis szól, hogy csináltam egy képet, talán az segített volna valamennyit. Másrészt a hármójuk kommunikációja rendben van, de a környezet nagyon zilált. Úgyhogy van olyan, hogy valami nem úgy történik meg, mint ahogy az optimális lenne. A pillanat megfigyeléséért mindenféleképpen jár egy csillag, jó? És hajrá tovább, ez nem a legkönnyebb rész, hogy egy elkapott pillanatból próbálunk valamit kihozni, úgyhogy feladtad magadnak a leckét, és hogyha ezt akarod, akkor csináld. Én azért még azt mondom, hogy egy kicsit jó lenne főképp az első 3 leckével dolgozni, annak érdekében, hogy begyakoroljuk a kompozíció beállítását, másrészt azért, hogy a gesztusok megfigyelését is elsajátítsuk. Én még ebben az irányban még mozognék egy kicsit a helyedben. (hegyi)
értékelés: