Méhész
Méhész
Méhész
Méhész
Méhész
Méhész
Méhész
Méhész
Méhész

Egy nagyon izgalmas kis fotóetűdöt kapunk, egy történettel. Sok-sok kérdést fölvet, ez megérne egy interjút, én mindig érdeklődéssel kísértem nyomon azt, hogy vajon mit csinálhatnak ezek a méhészek, és mi hogy működik ebben a mesterségben. Ezek a furcsa ruhák, a teherautó, aminek szép színesre van festve az oldala, ennek biztos van oka, hogy melyik milyen színű. Gondolom, hogy erre kapunk utalást az első képnél, mert ez nagyjából az a távolság, ahonnan a méhecske megnézheti ezt a kamiont, gondolom azért ilyen színes, hogy melyik méhecske hova menjen be, gondolom, van valami logikája, lehet, hogy az az ok, hogy felhívja magára a figyelmet, mint egy virágos mező, hogy oda kell hazamenni. A következő kép már magát a mestert mutatja. Nem tudom, hogy mi történt itt, valami közel került a kamerához, lehet, hogy az egy repülő jószág, és ennek a lenyomatát látjuk, érdekes. Aztán látjuk egész közelről a rajzást, hogy hogyan jönnek ki-be ezen az ajtón a kis állatkák, ez utána tárgyiasan meg van fogva még egyszer a következő képen, majd valamilyen munkafolyamatot látunk, ez nem teljesen érthető számomra, hogy itt mi történik. Aztán betekintést nyerünk ebbe a kamionba, és itt mindenféle manifesztumokat látunk, ládákat és mézesbödönöket, majd megint visszatérünk a külső helyzethez, fürtökben lógnak ezek az állatok, aztán egy arcképet látunk a mesterről, és végül, zárásként egy csendéletnek is felfogható képi megoldást látunk, a kis fogkefével, szappannal és mézzel. Szerethető nagyon ez a sorozat, nagyon örülök, hogy Gábor ezt elküldte, végre valami olyan, amivel legalább technikailag nem nagyon van gondom, hogy mi mivel függőleges vagy párhuzamos, ezek viszonylag rendben vannak itt. Amire nem tudok magyarázatot találni az, hogy mi történik például a 5. képen. Ott valami eszköz van, de ebből a nézőpontból ez nem annyira jön ki. Fene tudja, hogy én oda mertem volna-e menni, biztos a bácsi elmondja, hogy Gábor, ne gyere ilyen közel, mert föl fogod hívni magadra a figyelmet a citromsárga ingeddel, hogy téged támadjanak a méhecskék, de azért itt kellett volna ezzel adni, mert most ez így, önmagában nekem nem magyarázat. A következő kép is ilyen, hogy kapunk valamit ebből az enteriőrből, de nehezen értelmezem. Talán, ha valami olyan expozíciós időt választasz, amivel kevésbé bukik be a sötét részben álló dolgoknak a tónusa, akkor jobban meg tudja fejteni a néző. De a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Szóművészek százada című Törökösenemhez ennek a sorozatodnak a negyedik fotóját választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Az a cucc ott az ötödik képen egy füstölő. Azzal kábítják a méheket, mikor dolgoznak a kptárral, jelen esetben épp zárja a kaptárat. Mehettem volna közelebb, mert rajtam is volt űrruha, de létrán állt, nem lett volna jó a szög. Amúgy se technológiai leírást akartam addni, nekem fontosabb volt az ember itt, mint a füstölő.
A hatodik is szándékosan lett ilyen, ugyanis a kocsiban tényleg ez van. Két oldalról a kaptárak belső oldala, közte egy szűk kis folyosó, épp csak el lehet menni, sötét és meleg. Csak az a kis tetővilágító ad fényt, de amúgy se egy nagy látvány, ha több fény lenne, csak kuszaságot, kupit látnál, munkaterület, nem esztétikai.
De ezt csak azért mondom, hátha így érthetőbb, ami nem látszik eléggé a képeken.
Ja, és a második képen az ott egy méhecske röptében.

Köszi az elemzést.

Új hozzászólás