Állás. Akinek nincs, annak kell. Akinek van, annak másik kell. Nem is tudom, hogy mit mondjak. Sajnos vagy szerencsére, de nekem jelenleg nincs. A pénztárcám szempontjából sajnos, a munkakörülmények szempontjából szerencsére. 
Persze én léptem ki, ami lássuk be manapság meglehetősen merész vállalkozás. Sokkal több a munkanélküli, mint a munkalehetőség. Az ember ne válogasson. 
Ahogy azonban fentebb írtam, akinek van az nem elégedett vele. 
Olyan kis apróságok zavarják, hogy a 10 órából 4 re van bejelentve. Mindennapos helyzet, nem kéne fennakadni ezen. Ahogy azon sem, hogy a létszám néha nem is annyi, mint a munka megkövetelné. Előfordul. Sokszor. Semmi baj, majd megoldjuk. Mondja a főnök. 
Aztán ott van a túlóra. Lehet vállalni és lehet nem vállalni. Előbbi néha előfordul. Utóbbi is. Persze utóbbi esetben vagy tényleg nem maradunk munkaidőn túl és akkor az egy rossz pont, vagy nem vállaljuk, de mégis maradunk. Hát volt már rosszabb is. 
Néha előfordul, hogy a gépek és szerszámok nem megfelelőek, urambocsá' nem is működnek. A dolgozó azonban ne csak szorgos legyen, hanem kellően kreatív is. Hidalja át az adódó problémákat. Persze a problémák is szorgosan adódnak. „Megoldjuk!”. 
A fő, hogy a legfőbb dolog, a fizetés jön. Valamikor. Egyszer csak. Persze lehet sajnálni a vállalkozót. Hiszen fájhat a feje, hogy miért nem utalnak neki amiért mi olyan keményen megdolgoztunk, hiszen ha ő nem kapja meg, hogyan is tudna nekünk a saját pénzéből fizetni. 
Az ember persze gonosz, hogy ezen kis apróságok is képesek bosszantani. Sőt! Egyenesen képes eme kicsinységek miatt rossz szájízzel dolgozni, hogy ne mondjam lassan és kevés lelkesedéssel. 
Pedig örülnie kéne, hogy van munkája. Például amikor az éjszaka közepén kapja a telefont, reggel hamarabb kell(ene) bejönni egy órával. Amúgy is csak a lusta ember alszik sokat, ráadásul özönlik a pénz is a túlórázás miatt. 
Az ember azonban nem csak gonosz, de hálátlan és rosszindulatú is. Ahelyett, hogy örülne, folyton csak megjegyzéseket tesz, hergeli a többi jámbor dolgozót és nem átall önként és dalolva felmondani, hogy ezzel is nehéz helyzetbe hozza a munkaadóját, akinek a megélhetését köszönheti. Azt, aki kenyeret ad a szájába. 
Ilyen ez a mai világ. Becsüljük meg, hogy dolgozhatunk. Elvégre ez a helyzet ma: több a munkanélküli, mint a munka. 
Előbbiek táborát gyarapítom jómagam is. Ne ítéljetek el nagyon.

Hozzászólások

Nos igen. Ki dühből ír, indulatot kavar...:) Mivel az én cuccaim is általában erős érzelmi/észlelési töltetet hivatottak hordozni (olyan szubjektívak, hogy csak na), nekem inkább csitt a nevem...;)
A "Don't hate the player, hate the game" pedig egy zseniális kandikamerás (Trigger Happy Tv) gag-ben volt, egy ördögkosztümös férfi állt az utcán - kezében egy táblával ezzel a felirattal. Gondoltam, ha a hsz-ek úgysem az írásról szólnak, belefér.
:D
Hajrá, várjuk a többit!

Gergő!

Köszi a hozzászólást.
Igen, általában ha írok, akkor az indulatból vagy lelkesedésből történik és nem nagyon gondolom meg illetve át. Nem szánok neki hosszú éltet, de amint látom így is képes elég indulatot kavarni.

Hát asszem a játékosokon is múlik itt a játékszabályok alakulása. De a betartása mindenképp.

Még egyszer köszi.

ÚÚÚ! Ez a hsz-folyam kezd valami Indexes fórum-beszélgetésre hajazni... Még csak egy vérbeli troll hiányzik...

Nem haragszom, de nem gáz. Értettem , amit mondtál. Visszavágtam igen, de nem örülök. Mondtam már neked, hogy nem tetszik, ahogy az emberekkel bánsz. És igen, legközelebb is szólni fogok. És kösz, hogy meghallgatsz.

:) aha, és te vagy mindenki jó édes anyja a homokozó széléről? Az, hogy nem akartad érteni, amit írtam, gondolom annak köszönhető, hogy így volt kényelmes, és így végre visszavághattál a rádiós cseten ért sértelmed miatt. Ja, és eddig Bandi nem hüppögött a válasz mián, majd most hogy te megvédted, gondolom fájni is fog neki a térde. :) Gab, ne harag, de ez olyan gáz. :)

Mondtam, nem személyeskedtem volna, ha te sem teszed. A Bandikám savanyú a szőlő és te vagy a hunyó nem is a gazdád ízű-szagú megjegyzésed pedig igenis személyeskedő, legfeljebb te nem érzed annak, az érintett viszont egészen biztosan.
És igen, nem viselem jól, ha bántják a kisebbet.
Úgy gondolom, pont annyi helye van itt egy megfigyelésen alapuló bár személyeskedő megjegyzésnek, mint egy rádióban elhangzó, meglehetősen durva és sokakat sértő kinyilvánításnak.
Na de tényleg ennyit erről, a téma a terepjáró, a vállalkozás, a gazdaságpolitika és a foci.:)

Gergő, ott, ahol 100 megtermelt forintra másik 100 jön adóban, ott, ahol mondjuk a másfélszeres minimálbérhez 90 ezer forintnyi járulék jár, szóval ott azért a baj gyökere nem az adóelkerülő vállalkozó, mert az is következmény. Annak következménye, hogy egy ipari és mezőgazdasági hasznosítható és up to date kultúrával nem rendelkező országnál egyetlen kiugrási esély a szellemi tőke és innováció lehetne, amire ugye nem kell felsorolnom az elmúlt évek oktatáspolitikájának minden jótéteményét? De még azt mondom, ez is következménye annak, ami a szociban alakult ki, hogy csapnivaló minőségű árukkal és terményekkel lehetett felszínen maradni és osztályelsőnek lenni a táborban úgy, hogy megvette a bolgár, a lengyel, az orosz és a román. Az NDK már nem annyira.

Magyarán úgy piacképesnek maradni, hogy a nyereséged nem hogy nem tudod visszaforgatni, de egyszerűen elmegy a rosszul menedzselt állam fenntartására, az picit hendikeppes. Nem védek senkit, nem mondom, hogy nincs rohadék vállalkozó, és ha eddig valaki nem értette volna, nem mondom, hogy Bandi vállalkozója jófej. De a terepjárós vállalkozó = maffiózó kitétel túl egyszerű. (Nem mellesleg, a magyar utakon kifejezetten nehéz leamortizálás nélkül hajtani, nem véletlen, hogy ide a keleti végekre a gyárak is erősített futóművű kocsikat küldenek, és nem nagyon virágzik a hot rod üzemág sem. :) )

Hopp hopp, fellángoltak az érzelmek :)

Igazán nem szeretnék beleszólni, de az "A helyzet az , hogy kevés ember van aki beismeri, hogy előítéletei vannak. Én beismerem..." az szerintem szocio-pszichológiailag piros pontot érő megfogalmazás. :)

Kemény dió a megélhetősdi manapság. Folyamatos egyensúlytalanság élet és lét között. A Thoreau-i út egyre inkább járhatatlan ösvénnyé szűkült, benőtte a bürök...a bürokrácia; a spekulánsok is folyamatosan életünkre törnek az adóelkerülést-tanult közgazdász-vállalkozó haverjaikkal, a kutyák pedig háziasított ordasokként vájják belénk karvalytöküket. (még jó, h mostantól nem képezzük őket ingyen!) (sic!)
Persze ha egy országban 10m emberre 1.5m vállalkozás jut, felmerülhet a gyanú - hogy valami nem stimmel. Vagy egy nagyon innovatív, a személyi és vállalkozási szabadságot hihetetlen mértékben promótáló hely lehet, vagy marhára élhetetlen.

Don't hate the player, hate the game!

(egyébként maga az írás egyáltalán nem rossz, bár indulat-és publicisztika-odourja lerövidít(het)i prózai élettartamát. szerintem)

Gabriella, én igyekeztem Bandinak elmondani azt, amit úgy tűnt, nem, vagy rosszul értett. Személyeskedés nélkül. Te mint egy anyatigris, védelmére keltél, ami önmagában nem lenne baj, de mindezt vegytisztán személyeskedve tetted - erre már nincs szavam, bocsánat.

(Mellesleg, a vita arról indult, hogy elhangzott egy általánosító komment, amire én finomítási, árnyalási célból írtam, amit, amire Nóra linkelt cikke is érdekes olvasmány - kihagyni a megítélésből azt, ami a jelen magyar makrogazdasági helyzet, mindent a nagy terepjárós vállalkozó nyakába varrni... nekem ehhez volt szavam.)

Zsolt, tetszik nekem, ahogy fellépsz az előítéletesség ellen, de sajnos csak akkor tudnám komolyan venni, ha te magad legalább minimális mértékben törekednél arra, hogy ne nyilatkozz "kialakított egyszerűsítő véleménnyel". Nos, úgy tűnik akkor vagy harcos előítélet üldöző, ha érintve vagy valamilyen módon.(pl.Te magad is hosszú éveken át vállalkozó voltál és nyilván tisztességes, tehát érthető a felbuzdulásod.)Ugyanakkor meglehetősen egyszerűsítő véleményt hangoztatsz olyan esetekben, amelyekben nem vagy érintve. (pl. Minden vallásosan nevelt gyerek frusztrált idióta lesz, mire felnő kijelentésed meglehetősen "svájci bicska", de tudhatóan nem vagy érintve az ügyben, mert sem vallásos nem vagy, sem gyereket nem neveltél eleddig.)
Én viszont nem éreztem volna szükségét mindezt elmondani, ha nem szólítod meg Bandit és ettől nem válik cseppnyit személyeskedővé az egész. Mert ugyan meglehet, hogy Bandi azt a bizonyos lécet alacsonyra tette (ezt sokunknak meg kell tenni az életben maradásért), de engedtessék meg neki, hogy jobban ismerje a helyzetet (a volt főnökét) és ezáltal jobban is ítélhesse meg , alkothasson véleményt az illetőről.
Vagy személyes jó ismerősöd a fickó?

Bandi, az előítélet nem más, mint tapasztalatokból és hallomásokból kialakított egyszerűsítő vélemény, ami épp egyszerűsítése okán olyan, mint egy svájci bicska, mindenre alkalmasnak tűnik, de igazából semmire se jó. A reakcióm nem az írásodra, hanem a kommentedre született. Mellesleg: sorolhatnám neked a külföldi focihulligán példákat napestig, hidd el, sem mértékében, sem számosságában nem vagyunk kiugróak. Csak nekünk ez van kéznél, ezért haragszunk.

Amúgy meg: amit írtál a te vállalkozódról, egyrészt nem mond ellent annak, hogy mi vezet oda, hogy úgy viselkedik, ahogy, hiszen épp a jogszabályi és adókörnyezet milyensége az, ami gyakorlatilag egyenes út ahhoz, hogy ha meg akar élni, óccsítani kell. Azt már csak súgva teszem hozzá, hogy a vállalkozók között az autómosó vállalkozás nem épp a legerősebb presztízsű, épp ezért ott sokat az alkalmazott se várhat, nem fogják a vasalt újságot és a kávét elé tenni, érted.

Bandikám, jócskán a magad szellemi képességei alá tetted a lécet, ezért érthető a bosszúságod, de erről legkevésbé a vállalkozó(d) tehet.

A helyzet az , hogy kevés ember van aki beismeri, hogy előítéletei vannak. Én beismerem, de bizony nekem az előítéleteim tapasztalatból alakulnak ki. És viszonylag könnyen és gyorsan megváltozhatnak, legalábbis eleinte, ha még nem volt sok negatív élmény, mert ezek hatására egyre jobban bebetonozódnak.

Nálam ( és ezt nem győzöm hangsúlyozni! ) úgy van, hogy ha találkozom egy köcsög vállalkozóval akkor azt mondom pechem volt. Ha többel egymás után akkor úgy tűnik én választok rosszul. Ezek az első kézből származó információk, amik egy idő után elgondolkodtatnak, hogy mit csinálok rosszul.
Viszont sokszor beszélgetek a munkatársaimmal és ismerőseimmel. Itt jönnek a másodkézből származó információk. Hát hogy ők is ugyanígy jártak vagy még rosszabbul. Ezen a ponton kezd nálam kialakulni az általánosítás és/vagy előítélet. Tapasztalatból és nem azért mert valaki vagy valami ezt sugallja.
Nem mondom, hogy ez a gondolkodás jó, de elég jól mutatja a valóságot elvégre abból lett leképezve. Persze még mindig benne van a pakliban, hogy csak valahogy úgy alakult ki a dolgok rendje, hogy pont véletlenül csak rossz példákkal találkoztam. Ezért fenntartom a hibázás lehetőségét.
A fenti írás egy esetet mesél el. A hozzászólásom pedig azért született mert az a véleményem, nem alapigazság, nem kinyilatkoztatás, hogy márpedig így van. Szubjektív.
Az pedig , hogy vannak "jó" vállalkozók, nem vitatom. vannak háziasított farkasok is.

U.I. : Sajnos külföldi tapasztalataim nincsenek sem vállalkozókkal , sem fociban. viszont érdekes módon a brazil, argentin, német, orosz fociról nekem a játék jut eszembe, a magyarról meg hogy a stadionból kitiltják a nézőket, mert szétszedik.

A véleményem ez.

"a vállalkozó szóról valamiért a maffiózó szó jut eszembe, bár ez lehet hogy csak magyar specialitás."

Ebben a mondatban kettő darab általánosítás van Bandi. Akkor is az, ha konkrétan leírod az anyja neve szemszám szülhelyt. Ugyanis attól, hogy te beleakadtál egy köcsög vállalkozóba, attól mg nem kötelezően kell a vállalkozó szóról a maffiózónak eszedbe jutnia. Ahogy attól, hogy vannak az országban rohadék munkáltatók, ez még nem magyar specialitás. Vagyis állításom szerint jócskán többen vannak a tisztességes vállalkozók, és korrupt, csaló vállalkozóval nem országspecifikusan találkozhatsz. Olyan mintha azt mondanám, hogy a fociról a huligánok jutnak eszembe, de ez lehet hogy csak magyar specialitás. Hmm?

Zsolt, ez nem általánosítás, csak azért nem írtam konkrétumokat mert nem akartam.

Nem általánosítás, hanem egyszerű tapasztalat.
Az a vállalkozó akinek akkora kocsija ( audi terepjáró Q7-es vagy mi a franc) hogy sámliról sem értem el a tetejének a közepét ( mosáskor), és ennek az embernek ennél az arca még nagyobb, miközben nekünk nincs kesztyűnk, a gépei használtak, de nem nagyon működnek ( és mi idegeskedünk vele használat közben, aztán ha beszarik minket basznak le ) az nem "igen kiszámíthatatlan és tervezhetetlen gazdasági környezetben, amiben talpon kell maradni" tipikus esete.
Ez a "ló" kihúzza magát a meló alól egészen egyszerűen.

Persze rengetegen vannak olyanok akik nem. Bizonyára. Ez nem egy ilyen esetről szól.

Igen én is pont ezt mondom, de azért a lópat a seggébe annak a rohadéknak , aki lelépett majd egy millió forintunkkal, ami(terheket levonva belőle) nem csak a mi kettőnk bére volt, hanem még öt emberé. (Ők nem tehettek semmiről, ők csak melóztak napi tíz órát szaros ötezer forintért, hát persze, hogy ki kellet fizetnünk nekik , ami járt.) Hát hadd legyen az ilyen "vállalkozó úr" az én szememben egy szarházi. Ja, és volt olyan kedves a számlát is elvinni, hogy a ki nem fizetett pénz Áfáját azért az adóhatóság bevasalja tőlünk. És onnantól kezdve már csak egy rohanás volt az egész, a teljes csődig, a pénzünk után. Hidd el,hogy nem az állam rossz adózási szokásai miatt nem fizetett. Kis magyar valóság.

Szerintem - elnézést, hogy ellentmondok - ezek sztereotípiák, rossz beidegződések. A vállalkozó nagyobb részt tisztességes, keresi a fennmaradási lehetőséget, és azt is gondolom, hogy abban az igen kiszámíthatatlan és tervezhetetlen gazdasági környezetben, amiben talpon kell maradni, bizony nem könnyű, erős hendikep magyar vállalkozónak lenni. Ez a valóság, az, hogy az állam olyan szinten adóztat és olyan szinten von el a versenyszférából, a szolgáltatásból, hogy jószerivel agyonveri azt a lovat, amelyik húz.

Hát személy szerint a vállalkozó szóról valamiért a maffiózó szó jut eszembe, bár ez lehet hogy csak magyar specialitás.

A bazi nagy terepjáróról meg általában azért az emberek többségének szintén nem az jut eszébe, hogy : "Né' má', milyen sokat dolgozott , hogy megvehette...."

Csúnya dolog is elvárni a munkaadódtól, hogy fizessen,mikor neki sem fizetnek.:)
De könyörgöm, a büdös francér nem lehet az elvégzett munka után az azért járó pénzt kifizetni. És egyáltalán, hol akad el mindig az a krva lóvé? És ha már elakad, mert mondjuk a pénznek természete, hogy elakadjon, miért mindig a melós kifizetése előtti fázisban akad el? Nagyon utálom az egészet.
Persze nekem van egy igaz történetem egy kisvállalkozóról*, aki egyszer, mikor a nagyvállalkozó** lelépett a munkáért járó millával és a kiállított számlával(hogy az Áfa is hadd legyen má benne, mert ha lúd, legyen legalább kövér), úgy döntött, hogy ő bizony kifizeti a munkásait, mert biza nem tudna tükörbe nézni, ha nem így tenne. Persze, hogy az egyszemélyes kis vállalkozás, ami egyébként is eléggé specifikus és szezonális munkára lett kitalálva soha nem termelte ki az elveszett millát. Honnan is termelte volna? Nem kellett sokat várni a dolog végkifejletére. Csőd, bazár bezár.Ennyi.

*aki Suzukival jár és maga is tíz órát ás és lapátol
**aki a bazi nagy csillogós terepjáróval jár és nem tudja megkülönböztetni az ásót a lapáttól

Új hozzászólás