Személyes, szubjektív meglátást kapunk, és ennek nagyon örülök. Anna az ábrázolással megoldotta azt a problémát, ami az alvó emberek ábrázolásánál létre szokott jönni, hogy vagy nagyon kiszolgáltatott, vagy félreérthető arckifejezések vannak a képen. Azt gondolom, hogy ez egy abszolút jól beazonosítható helyzet, egy délutáni szunyókálás, a maci is nagyon jól ábrázolódik. Ami szerintem, a későbbiekre nézve egy kicsi átigazítást kíván, az a tónusrend, pontosabban, a világítás. Van egy főfényünk, ami nagyjából felülről érkezik, és én itt most nem is elsősorban arról beszélnék, hogy ott a helyszínen mit is lehetne ezzel kezdeni, hiszen valakinek az álmát, a pihenését rögzíteni nem egy egyszerű feladat, hogy ne ébresszük őt fel. Inkább arról van szó, hogy utómunkában mit lehet ezzel kezdeni. Ezt úgy hívják, hogy maszkolás, egyensúlyt teremtünk a képen, hogy a legfontosabb információk a helyükre kerüljenek. Mi is az, ami itt az információt közli? Elsősorban az arc, és ennek kellene minden alárendelve legyen, még egyszer mondom, a tónusok tekintetében. Most, ha megfigyeljük, a váll, a nyak, a mellkas az, ami a legvilágosabban szerepel, talán a profilból is valamennyi. Ezeket a részeket kellene úgymond kijelölni, és sötétebbre venni, és visszahozni tónusban úgy, hogy egy olyan arányrendszer állhasson fel, ami a térbeliséget megtartja, ugyanakkor nem viszi el a tekintetet a képhatár széleire, vagy a képhatáron kívülre, vagy legalábbis benne tartja abban a háromszögben, ami most a gyerek keze, az arca és a maci között létrejön. Ettől függetlenül ez egy 3 csillagos kép, és köszönöm szépen. Arra bátorítanám Annát, hogy az első három leckére küldjön képeket még, még, még! (hegyi)
értékelés: