István, örülök, hogy látlak és nem tűntél el, magam viszontlátni nem olyan nagy öröm, nem a hiúság okán, hanem mert nem épp a legjobb a pillanat, és a kompozíció sem. Ilyenkor azt javallom, hogy figyeld a szereplőt, mert mindig akadnak visszatérő gesztusok, mozdulatok, és azokat keresd, mert az lesz a rá jellemző, olyat - bár divattá lett a sajtóban - ami hülyét csinál valakiből, vagy ami idétlen, nem érdemes megtartani. Ezen felül ami most fenn üres tér, az lenn hiányzik, lecsúsztam. (hegyi)