Nagyon szeretem ezt a képet. Legfőképp azért, mert - megint azt mondom -, hogy koncentráltan, letisztult eszközökkel dolgozik. És szemérmes. Ugyanakkor a szemérmesség mellett hordoz olyan plusz képi információkat és játszik annyira erősen a térrel, amitől egyedivé, úgymond „barás” képekké válnak ezek a fotográfiák. Nagyon szeretem azt, ahogy a kép alsó negyedében a kis cipő, a kis roller a valóságot hordozza, miközben mint egy vágykép, mint egy álomkép a víztükör, a vízben tükröződő alakok redukcióban, fekete-fehér, főképp árnyékredukciókban jelennek meg. Mégis nem csak az összetartozást mutatják, nem csak azt, hogy itt egy felnőtt-gyermek kapcsolatban mutatható be a család viszonyrendszere, hanem azt is, hogy ebben bizony az álmodozás is megjelenik, amit a felhők, a fák, a kis víztükörben lévő csobbanások mutatnak. Abban nem vagyok 100 százalékig bizonyos, hogy nem lehetett volna, egy picit talán szerencsésebb időpontot találni. Egyrészt azért, mert ehhez az élményhez nem biztos, hogy ennyire borongós tónusrend tartozik, másrészt meg azért, mivel most a víztükör az egy picit néhol bezavar. A – vélhetően Barát ábrázoló – felnőtt alaknál a fej fölött olyan tajtékok, olyan vízen úszó és lebegő tárgyak vannak, amik ezt a kompozíciót gyengítik. Nem biztos, hogy könnyű megtalálni ezt a pillanatot, ha ez egy álló víz és nem valami mozgó víztömeg, akkor nyilvánvaló, hogy nehezebb ezt megoldani, de valamilyen megoldást az ember keres. Vagy odébb suhintja valami levéllel, vagy újságpapírral, vagy esetleg magába a vízbe belenyúlva odébb lökögeti ezeket a formákat, vagy pedig keres egy másik ilyen vízparti helyzetet. Kicsit odébb mozdul, hogy ne legyen ez ennyire határozott most ott. Mert ez most olyan mint hogyha egy betonjárdán lenne valami nagy köpés, vagy valamilyen más forma, ami nem odavaló. Ha letakarjuk a kezünkkel, akkor látjuk, hogy ez most nem építi ezt a kompozíciót. Zavaró. Az ötlet az zseniális és én azt kérem a Barától, hogy ezt ismételje meg. Pontosan azért, mert a Bara tud nagyon is mértanian pontosan fogalmazni. És akkor, ha egy érzelmi megközelítést közvetít a néző felé, akkor is kell tartania magát ahhoz a fajta pontossághoz, ami mondjuk a tájképeinél, vagy azoknál a képsoroknál volt látható, amiket nem olyan rég beküldött hozzánk. Nem azért adom vissza ismétlésre, mert rossz a kép, - sőt - hanem azért, hogy javítsuk, ezt a formai hibát, mert szeretném ezt letisztulva látni. (hegyi)