Anitától már kaptunk erről a kis modellről egy fotót, és most ugyanazt mondom: az nagyon jó, hogy ő elfoglalja magát ezzel a tűvel meg cérnával, vagy talán raffia darabbal, de arra tessék odafigyelni, hogy fentről lefele fotózva gyereket egy alávetettség érzetet is kelt a nézőben. Ez egy megszokott dolog, hogy a gyerek ül a földön, és játszik, de ha én ezt ábrázolni szeretném, akkor menjek le arra a szintre, ahol ő van. Egyrészt engem most az érdekelne, hogy ő ott mivel foglalkozik, és ez kevés szerepet kap a képen, miközben a világítás mindent megtesz annak érdekében, hogy a fókusz ide kerüljön. A másik az, hogy tessék megnézni az arányokat: a kisgyereknek a feje lényegesen nagyobb, mint a testnek bármelyik része, ettől egy kicsit olyan manga hatást kelt, és ez nem attól van, hogy minden kisgyereknek nagy a feje, mert ez igaz, de itt ez túl van hangsúlyozva. Ezekre is jó odafigyelni. Úgyhogy, Anita, fiatalok vagyunk, ügyesek, és szépek, tessék leguggolni, vagy lehasalni a gyerekhez, és úgy készíteni a portrét róla. Egyébként én Anita gyerekkorára vagyok kíváncsi, itt ez a kapcsolódás Anita gyerekkorához nem annyira erősen van jelen. Ismétlés. (hegyi)