Azt hiszem nagyon jól érthető az a vizuális játék, ami az operatőr által, vagy a modell által olvasott könyvet mutatja be. Ehhez gesztusként alkalmazva van a mutató tenyér, a nyitott tenyér. Ugyanakkor beszéltünk már erről többször, hogy mit jelent az előtér, középtér, háttér - mivel itt egy nagyon kis távolságra helyezett történetről beszélünk, a nyitott tenyér felületéről, ahol most, jelen pillanatban ezek a térbeli előrehaladások nem jól láthatóak. Kiterül az egész tenyér síkba, amiből kinyúlnak ezek az ujjacskák. Ennek csak egyetlenegy apró problémája van, és ezt nagyon könnyű lenne megoldani. Ha esetleg megismétled, hogy az a szórt fény, ami jobbról érkezik és a könyvnek is ad egy oldalsó megvilágítást, de aránylag egy szórt fény, emellé kellene még egy fényforrást használni, ami a kéznek egészen, a kéz síkjához mélyre helyezve egy oldalsó megvilágításból akár ugyanúgy jobbról kapna egy oldalsó fényinformációt, amitől ezek a kis gödröcskék a tenyereken egyből árnyékokkal térbelivé válnának. Ezt még meg kéne próbálni, és akkor megvan a három disznó, így most azt gondolom, hogy ez egy egydisznós kép. Várnám ennek az ismétlését. (szőke)
értékelés:
Azért érezheted mesterkéltnek, mert valóban szándékos a beállítás. Persze az nem volt szándékos, hogy mesterkéltnek érződjön a kép. A könyvlap gyakorlatilag majdnem a monitor síkjában van, ott is látnánk, ha nem lenne benne az egészben a tenyerem és ha jobbról többet vágtam volna. Ez szerintem tükrözi az ellentétet a háromdimenziós valódi világ meg a kétdimenziós papír-és-tinta világ között, és mutatja azt is, hogy a két világ között nincs átjárás, a könyvbe nem lehet "belenyúlni", Novák Antalnak soha sem lehetek a barátja (pláne, hogy agyonlőtte magát), és Kosztolányinak sem már. Így hát nem is annyira a kötődést akartam megfogni, hanem azokat a gátakat, amik miatt nem lehetek a barátjuk.
Én valami ilyesmiben gondolkodtam. Persze el tudom fogadni, hogy ez nálad nem működött, ez viszont a kép hibáját is jelzi.