Nagyon fontos az, hogy Margit odaérkezik Milán világába. Ugye beszéltünk erről sokszor, hogy a szemsík, a szemmagasság hol helyezkedik el és nem egy felülnézetből, nem a felnőttek világából történik egy döntés, és nem onnan mutatja meg ezt a kis játékos eseményt, hanem leguggol, közelébe kerül Milánnak. Nyilvánvalóan ehhez az is kell, hogy Milán ebbe a mesebirodalomba, a játék, a kísérletezés birodalmába befogadja a fényképészt, tehát ezeket szakmai szempontból tartom fontosnak, hogy hogyan készítünk szociót, vagy hogyan készítünk különböző zsánerhelyzeteket. Másrészről pedig ez a szituáció, ami sejthetően egy pici kis gesztenye, vagy valamilyen más apró tárgy, amit Milán az átmenő hídon vagy korlát likain át akar dobni, ez egy nagyon szép kis szituáció, amiben Milán gesztusai előreléptetett bal lába, precízen tartott kis keze, elgondolkodó fejecskéje mutat. Tehát egy jó mozgástanulmány, amihez a jobbról beérkező erős oldalfény egy nagyon szép és izgalmas kis árnyékot is létrehoz. Talán itt is azt mondanám, hogy az árnyék, Milán játékai és az ehhez kapcsolódó öntött beton korlátszerkezet, ez a hármas az, ami érdekes lehet ezen a képen, természetesen a középpontban a valahova a jövőbe, vagy a múltból ideérkező útra koncentrálva, hiszen ennek a középpontja nem Milán, nem az árnyék, nem a korlát, hanem az a fasor, aminek a végében, tulajdonképpen csak egy apró, pici, furcsa, szürkés fényfoltot látni. Tudom én is természetesen, értem én, hogy valószínűleg ennek a fasornak az a vége, de mégis, hogyha az ember egy picit meseien gondolkozik, olyan az, mint hogyha egy fátyolszerű női alak, talán anya, vagy valaki más ott jöhetne. Teljesen mindegy, hogy oda mit rakunk, teljesen mindegy, hogy ki milyen képletet helyez el ott, de jelen pillanatban a kompozíciójában abba a fasorba, oda messzire, a horizont felé hív az optika. És ehhez képest miközben nagyon fontos az, ami itt történik előttünk, a kamera közelében Milánnal, mégis most ebben a kompozíciós rendben hátulra helyezi a hangsúlyt, miközben a történések, az események itt vannak elöl. Magyarul, ha mondjuk ez a kép exponálódik, visszatekint rá az ember, megnézi kamerában, számítógépen, akkor érdemes újragondolni éppen azért, mert ha ezek a válaszok a látható képen keresztül kimondódnak, akkor lehet egy újabb döntést hozni. Abba reménykedem, vagy azt sejtem, hogy Milán elérhető még a későbbiekben, azt sejtem, hogy ezek a helyszínek talán megközelíthetőek, és újra lehet mindezt játszani nagyon jó eredményeket elérve. Megint zárójelesen hozzátenném, hogy természetesen a fényképezés elhatározásakor, döntésekor, hogy én ezt a képet elkészítem, ezeket érdemes pontosítani. Megint csak kimondva, hogy mit miért csinálok. Én ezt egy kettődisznós képre értékelem, de természetesen avval a feltétellel, hogy nagyon szeretnék látni a Milán és a fényképész kapcsolatával és a táj kapcsolatával további kísérleteket bízva abban, hogy a fényképész nagyon szereti ezt a folyamatot, és nem fogja tehernek tekinteni, hanem tovább dolgozik evvel a jó irányú üzenettel, mert az üzenet az nagyon izgalmas. (szőke)
értékelés: