És úgy is lett.
Mindamellett, hogy nagyon jó tónusokban tartott képről beszélünk, nagyon dinamikus az egész, a kompozíció is abszolút rendben van, bár alul egy kicsit szűk, de mindezzel együtt ez egy jó ritmusú kép, de az üzenettel nem tudok egyértelműen mit kezdeni, merthogy ez lehet egy ásítás is, egy üvöltés is, lehet egy sírás előtti pillanat is. A kép címe próbál minket orientálni, de ettől még a kép nem egyértelmű. Érdemes arra odafigyelni, hogy az exponálás pillanatára nagy hangsúlyt fektessünk, ugyanis nem mindegy, hogy mikor lőjük el azt a képet. Most egy olyan pillanatot választottál ki, ahol a szemet, mint üzenetátadó eszközt nem tudjuk használni, mert csukva van, és ennek van jelentése, de ez most pont ezt a bizonytalanságot erősíti. Ha látnám a szemet, akkor el tudnám dönteni, hogy mi a helyzet, de ez az üzenetrész most kikapcsolva maradt, és ezért mondom azt, hogy érdemes lenne talán egy olyan pillanatot választani ugyanebben a történetben, ugyanebben a snittben, amiben benne van a tekintet, ha csak résnyire is, de ott a szem, mert minden kétséget eloszlatna. (hegyi)
értékelés:
Ágnes, gyerekes lenne azt mondani erre, hogy pedig de. Az is, ha azt mondanám, hogy rád hagyom. Nézegess ásító embereket, és ha van nálad gép, fotózd le, meglásd, ilyesmi lesz az eredmény, ha igazán jóízűt ásított. Tartom, hogy a képről hiányzik a szem, és ahogy az alvásnál is, ez visz félre az értelmezésben.
Szerintem meg sok lúd... Na, jó, nem szemtelenkedek, de szerintem sem ilyenek, legalábbis nekem a szájnál tökre látszik, hogy ez bizony egy jó kis egészséges sírásos ordítás lesz! :)
Érdekes ez az ásítás kérdés. amikor először láttam a képet összerezzentem a fájdalom látványától és négy gyerek után én most sem tudom beleképzelni ebben az ásítást. Ettől persze lehet Zsoltnak igaza, mert arcot viszont sokkal kevesebbet értelmeztem esztétikailag, de szerintem:
itt a fájdalom a mimikát inkább összehúzza, a nagyra nyitott száj a kitörő feszültségre nyílik, ezzel szemben
ásításnál a száj a főszereplő, ott be és ki, minnél szélesebbre nyitva, az a lényeg.
Kicsi a különbség, és nem is tudományos ez a felvétel, de szerintem a felsö ajaknál elkapható, hogy nem szélesre tárul, hanem erőből ereszti ki a feszkót, kicsit lefelé. meg a szemek környékén, az orr fölöt is összefelé húzódnak az izmok, ami elképzelhető ásításnál, de fájdalomnál az ellenkezője már nem.
Mondjuk ez is csak egy vélemény, nem ölre megy, csak vonaton ülök és elengedtem magam. :)
Jó kép. ;)
Ágnes, örülök, hogy elolvastad!
Gondolkodtam a csukott-nyitott szemen is, hogy lehetett-e volna másképp, de az az igazság, hogy minél kisebbek a gyerekek, ill. minél jobban fáj nekik valami, annál inkább, vagy tovább van csukva a szemük sírás alatt. És a hang mértéke is ugyanilyen tendenciát mutat! :)
A könnyek meg itt még nem jelentek meg, lehet az meggyőzte volna Zsoltot is. De talán egy ásításnál nincs ennyire megfeszülve az ajak, meg a nyelv, és ennyire összeszorítva a szem. (Ásító inas?)
Mindegy, nem olyan fontos, lényeg, hogy a tónus jó lett! :)
Köszönöm a képelemzést!
A Mosakodj meg! c. kép elemzése után foglalkoztatott az a megjegyzés, hogy ha drámát akarunk, akkor keményebb hívás kell, mint ott. Nagyon örülök, hogy pont ezzel kezdted, mert ezt a fotót egy jó kis szürke képből, utómunkával kreáltam, és számomra erre volt kihegyezve a dolog.
Én csak az üvöltést, a fájdalom miatti sírást látom a képen, valószínűleg egyrészt, mert tudom, hogy mi történt épp, másrészt pedig, hogy ismerem a fiam gesztusait. Képtelen vagyok ásításra váltani. De értem, miről beszélsz.
Viszont érdekesnek tartom, amit a csukott szemről írsz úgy általánosságban is, köszi!
Oké.