Egy alsó gépállású, fekete-fehér, fekvő formátumú képet látunk, ahol a motívumok is a szakralitás felé mozdulnak el, miközben akár a cím, akár a házi feladat kategória is arra utal, hogy aránylag egy, hogy is mondjam csak, vérbő történetet kapunk humorral. Maga a kép, a képi világ, a színek, a szimbolikák, a fekete, a fehér, a szürkék, a test naturalitása, a gyűrű és mindaz, ami a perspektívára és az alsó gépállásra, mint eszközre utal, az valójában inkább a születés és a halál, a tisztelet, a gyász, a megemlékezés, a szertertásosság kategóriája felé mozdul el. Én ezért szeretem ezt a képet. Nagyon is sokkoló a mezítelen emberi test, a kitárulkozó, feltárulkozó vallomás jellegű pozíció, amelyben ugyanakkor az emberi kéz mintegy kiterített felületnél, akár mintegy ravatalnál, ugyanakkor jelezve az ősi, mindenki által érthető üzeneteket, akár az anyaságot, akár a feleség szimbólikáját a gyűrűvel, nagyon is középpontos helyet foglal el. Tulajdonképpen egy hárompontos üzenetrendszere van a képnek ebben a beállításban, és itt talán nem véletlenül vetődik fel Pasolini: Mamma Roma című filmje, amelyről az Estiklopédiában talán többet tudhatunk meg. A köldök, a gyűrű, a gyűrűs ujj és az arc így, ebben a hármas rendszerben nagyon is sokkoló, nagyon is meglepő. Én ezt a képet nagyon szeretem és nagyon köszönöm a Saroltának, hogy mer ilyen bátor lenni és megmutatkozni nekünk. Ha én döntenék erről egyedül, én akár az ünnep kategóriában vagy a megemlékezés kategóriában is elhelyezném. Nagyon szeretem ezt a képet, ez nekem három disznó. (szőke)
értékelés: