A Barátunk

A kép tulajdonképpen egy kétszereplős kapcsolati helyzet, ugyanakkor nagyon érdekes, hogy ha ez dokumentumfotóként, ellesett fotóként értelmezendő, tehát fontos arról is beszélni, hogy mit akar az alkotó dokumentálni, feltétlenül ebből a pozícióból, ebből a helyzetből nem feltétlenül száz százalékosan nyitott ez a helyzet. Részben igen, a kislány szempontjából ez egy erős ragaszkodás, amíg a felnőtt modell, a másik szereplő kihajlik ebből a fajta kapcsolódásból. Tulajdonképpen egy olyan fajta teatralitást látunk, ahol mind a két szereplő valakinek kifelé dolgozik, míg a kamera egy negyedik szereplőként mindezt megfigyeli. Azt mondom, hogy ha a komponáltságát keressük, akkor egy picit vagy bővebbre, vagy éppen hogy szűkebbre kellett volna vágni mindezt, mert amit az előbb elmondtam, az igazi üzenet a kislány átkarolása, a felnőtt ember magához húzása, a kislány felnőtt nőként való jelenléte az arany ragyogó fürdőruhában, ennek a kettőssége az érdekes üzenete ennek a képnek, és erre kellene szűkítenie magának a kamerának is, és erre kellene állítani az élességet. Érdekes módon nem a férfi szereplő a kulcsa ennek a történetnek, hanem a kislány. Márpedig az élesség nem a kislányra van elhelyezve. Úgyhogy én szeretem ezt a képet, de egy disznót adnék rá a pontatlanságai miatt, viszont az üzenettel továbbra is foglalkoznék, és mondanám a Camillának, hogy hajrá, gyerünk tovább, mert jó az az irány, ami benned dolgozik, csak tessék ezeket pontosan megfogalmazni. (szőke)
értékelés: