Volt egy előzménye ennek, ami nekem jobban hasonlított egy városi képre, persze nem kötelezően ez a cél, de ott azt beszéltük, hogy javítunk azon. Ez most itt túl bedöntött verzió nekem, túlságosan olyan, ami skurcban van, perspektívában más rálátást ad a dologra, úgyhogy ez nem egészen annak az ismétlése. Ez nem baj. Ez egy izgalmas kép lenne. Itt most a LENNÉ-t szeretném kifejteni. Azért csak lenne, mert ettől a képformátumtól azt hiszem, hogy agyvérzést fogok kapni. Arról van szó, hogy a klasszikus képformátumok nem véletlenül alakultak ki úgy, ahogy. Ha valamit elbénázunk a szerkesztésnél, vagy valamit elnéztünk a képcsinálásnál, akkor azt meg kell ismételni. Ha itt valami ilyen képelem volt benne, ami miatt vágtál fönt meg lent, akkor az a kép el lett rontva. Akkor azt a megoldás, hogy keresek egy olyan képkivágatot, ami arányaiban hozza azt, ami egy jobban berendezhető képarány. Itt nem lehet egyszerűen semmilyen képszerkesztési dologról beszélni azért, mert annyira deformáltak a viszonyok, hogy ez majdnem egy banner. Nem nagyon értem, hogy miért jók ezek a fotótól idegen formátumok. Ez megbosszulja magát, mert ahhoz, hogy megtanuld, hogy mi van a képszerkesztéssel ahhoz szerintem célszerű legalább az elején megtartani azokat a szabályokat, alap törvényszerűségeket, amik fontosak. Szóval én azt gondolom, hogy ez erre is igaz, hogy amíg tanulok, addig nem biztos, hogy több mindent föl kell rugdosni. Én most lebeszéllek erről téged, de nem csak téged, hanem mindenki mást is, mert nagyságrendileg ezt a képterületet nehezebb berendezni úgy, hogy az érvényes és működőképes legyen. Szóval hajrá tovább, de most próbáljunk meg leakadni ezekről az arányokról. (hegyi)