
Nagyon szeretem ezt a képet, pontosan azért, mert a régi tükörforma, a függöny, a sarok, ez egy kuckójelleget ad az egésznek, de a tükör fátyolossága és minden hoz egy fura szecessziót, ami ettől a picit nagylátószögű optikától is él. Ugyanakkor én a kép alsó sarkában pont a tükör íveit, ami felteszem ismétlődik mint ahogyan a jól látható baloldali részen, ez a bal alsó ív nagyon jót tenne a képnek, ha látható lenne. Elsőre nekem olyan volt ez a kép, mint egy régi Duna tévé, ami egy hasonlóan fura, sejtelmes adást közvetített annó, ami nekünk a világot jelentette. Szóval én ezt kellően szeretettelinek, kellően érzelmesnek érzem, bár jó lett volna, ha ott a dunyha körül akár egy meztelen férfitest vagy kikandikáló női láb, mintegy szignózta volna az üzenetet. Én még egy dolgot kérdeznék a Verától, mert az elmúlt képeinél mindnél ugyanazt a problematikát vélem felfedezni, és ez az élesség. Semelyik képen sehol, semmi nem éles. Hogy a fényképezőgéppel van valami probléma, vagy esetleg a mással, mert én is nemrég szembesültem azzal, hogy szemüveget kell hordanom olvasáshoz, van ilyen... (szőke-hegyi)
értékelés:


Vera, tudod, hogy nem piszkálás, lehet, hogy mondtad ezt, de én nem tudtam, hogy kontaktlencsés vagy. Én pár napja amikor először hordtam szemüveget, levertem egy fél literes poharat, bele a technikába a szörpöt, mert a térérzetem átváltozott.
A gépnél más a helyzet, ha nem jó az autofókusz, annak sok oka lehet, valami kosz az objektíven, vagy ha leesett, akkor is elállítódhat, nem tudom, szakemberre bíznám.