..ja és fontos, hogy ha egy szóval kellene jellemeznem magam, a legelső ami eszembe ötlene, hogy PARADOX:)

...asszem láthatóan fáradt vagyok...:)

Zsolt, értem, csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy nekem a szavak /erősen a hozzászólásokra és az azokat követő elemzésekre utalok/-akár sikerélménnyel társulóak, akár javasló, tanító kritikaként- szóval ezek fontosak, fontosabbak mint a citromcocik, amelyekből fogalmam sincs mennyi röffent a nevem alatt /bár ellent kell mondjak egy kicsit, mert épp elkészült ezzel kapcsolatban egy képi gondolattársítás majd küldöm ha már nem jojózik a szemem tőle... persze akkor sem tudok hogy állok összességében:))/. A legfontosabb, hogy -legalábbis én-, és sztem Te is utalsz arra, hogy az ember szubjektíven magában hordozza hát most mondjam azt, hogy önmagát (múltjával is egyetemben de ez már elég filozófikud így éjféltájt) ...? az érzéseit, az asszociációit, fontos, hogy a külvilág hoygy reagál erre, vagyis az objektív képet látni, hallani, tapasztalni önmagunkról...mint azt ahogy GG is írta, ezért érdemes itt létezni, köszönöm és hálás vagyok, hogy eljutottam ebbe az iskolába!

Az a helyzet, hogy egy kép elemzésénél nem biztos, hogy az elemző - de a néző sem - vissza tud menni oda, ahol te a képet készítetted időben. neked ez a történet megvan. Az azóta eltelt idő is. De mi nézők most szembesülünk ezzel a momentummal, és azt, amit te 13 éve nem oldottál ott akkor meg képileg, mi most kérjük számon, és ez persze lehet mondani, igazságtalanság, hiszen nem tudsz visszamenni, de hát ez velünk sincs másképp, mert a kép nem tükrözi azt kívülálló nézőnek, amit te leírsz kommentben, és amit te tulajdonképpen a kép nélkül is érzel, átélsz.

Tehát azért kerül a néző nehéz helyzetbe egy korábban készített képnél, mert az nem azt a technikai, kompozíciós és egyéb felhalmozott tudást hordozza, ami ma számonkérhető - egyszerűbben fogalmazva: ez a kép nem hozza, amit szeretnél, de nem tudjuk azt mondani, hogy így vagy úgy ismételd, mert a modell már nincs jelen. Végülis a magad dolgát nehezíted meg, mert az elemzés, a néző értékelése valid, de nem tudod a jelenhez kötni, legfeljebb a következő képednél majd.

Régebben írtunk ilyet itt, hogy verbálfotó. Az olyan, ami el van mesélve címben, kommentben, leírásban, de ami el van belőle mesélve, az nincs a képen, az benne maradt az alkotóban képileg, és ezért kell leírnia, elmondania. Így van ez a verses képeknél is, ahogy látom, megint érkezik ilyen is, aminél a vers mondjuk erős, de a kép nem azt, nem úgy és nem olyan mélységben közelít meg, és akkor most mit tegyen az értékelő, hisz a versre lehet adni 3 malacot, a képre meg egyet se... akkor a képhez mankó a szöveg?

mert ez a kutya ha úgy tetszik a lelkemet mentette meg anno, most nem pepecselnék ha Ő nem létezett volna az életemben, tudom ez tragikusan hangzik, viszont így igaz. Tehát Ő nekem Lélekben jelen van.

régi képekkel pepecselsz...

...ja..igen mogyoróbokor :-D

Kamaszkoromban Vele sétáltam órákon keresztül, egyszer még az erdőben is aludtunk és nem féltem mert ő ott volt velem. 5,5 hetes korától egészen 13 éven keresztül rengeteg kalandot köszönhetek neki. Aztán elsétált mintha hívták volna, tudtam, hogy nem látom soha többet.. Ez a kép közvetlenül az utolsó remény előtt készült. A környezet a gyerekhomokozó, Montriveau otthonában a kertben. Nem házi kedvenc, Barát. Szívesen megismételném, sajnos már nem lehetséges.