Ó, mmm, hmmm, már annyit hallgattam, hallgasson most már rá más is :D

Köszönöm az információt. És hallgass a Mesterre!

Csak mondom, hogy Demeternek is megmutattam a képeket, és nagyon tetszett neki ez a hármas, neki mindhárom tetszett. :)

Gábor, köszönöm a tanácsot, lehet, hogy kipróbálom őket.

Van az a labor, ahol ezt megcsinálják neked.
Ha visszahallgatod a rádióadásokat, meg is tudod, melyik az.

Köszönöm az elemzést. Nekem ezek összetartoznak, persze ez nagyon szubjektív.
Komoly bosszúság, hogy kinyomtatni nem lehet, ez a vörös csak RGB színtérben létezik.

Nagyon tetszik ez a triptichon. A szín telitalálat, rendkívüli érzelmi töltettel bír. A három kép, mint fotóesszé, jól ki van találva, erős kohézió tartja össze. Mindegyik képen megjelenik egy osztinátó téma: az elsőn, vízszintesen a tulipánok, a harmadikon, függőlegesen megint a tulipánok – a középsőn pedig, szórtan és megbújva a tiszafa tűi. A második kép mintegy szimmetriatengelye a három képnek, nem utolsó sorban a keményen beléhasító korlát által.

Hm, néztem többször ezt a sorozatot és nem tudtam mit kezdeni vele, nem is kötött le, de most elolvastam a címet és egészen megindultak a belső asszociációk, úgyhogy innen nézve működnek a képek.

Egy idő után vettem csak észre, hogy valószínűleg a személy-nélküliség miatt nekem rögtön erősebb volt a gyász hangulata, mint a magányé.

Az elsőn az elhagyatottság, a "hiányzó személy a megszokott kertből" hangulat ül, legalábbis számomra. Ez a hétköznapi tevékenységek szintje. A középső a kézmelegség hiánya, hogy ebbe szokott kapaszkodni, itt szokott megpihenni... A harmadikon amikor már kicsúszik a megszokás és a személyesség is a valóságból, felülről nézve ugyan azokat a tulipánokat, gyásszal pöttyözik tele a valószerűtlenség kertjét.

Köszönöm a hozzászólásokat!
István: Nem minden szín és nem minden kép alkalmas erre. Szóval ne légy telhetetlen!
Dávid: Nem baj, ha választasz, sőt. Igen próbálkozom érzések, hangulatok megfogalmazásával.
Sándor: Évek óta keresem ennek a színhatásnak a receptjét, most talán egy kicsit sikerült.

Szépen képbe öntöttél valamilyen nagyon erős érzést... legalábbis a beszédes idézetből gondolom.
Nyilván nem azért van a sorozat hogy választani kelljen így ehez mérten probáltam egységben értelmezni de mind más azaz máskép hat, a látszólagos formai rímek ellenére, de mégis úgy érzem hogy az utolsó a legeredetibb látványban és kivitelezésben!
grat!
d

Március 29-én volt Kosztolányi születésnapja, talán így sem véletlen hogy megjelent a Látszótéren. Ennek külön örülök!

A fotók drámain megrendítőek e vörös kolorizálással. Tényleg a remek költő "mérges alkonyat" metaforáját idézik. (Azt csak külön és csendben jegyzem meg, hogy szívesen megnéztem volna a vers egyéb színeit is az adaptálásodban, de értem, hogy nem a vershez lettek készítve a fotók, hanem fordítva, a fotókhoz lett választva egy idézet. Így talán majd egy más alkalommal :) De az ötlet és a kivitelezés így is nagyon plasztikus!)