Édesanyámmal.

Három tagozódása van a képnek, mint ahogy egy család is, egy klasszikus család három elemből áll. A táj, a város, a környezet, anya és lánya. Ez a hármas tagozódás uralja a fekvő formátumú képet és függőleges ritmizálásban jól is osztódik mindez, mert a télikabátok, a télikabátok sötétjei, a hajkoronák árnyékai, amelyek körbeölelik az arcokat mint egy ikon formában, kiemelik a két arcot, amely beletekint a kamerába. A hármas tagozódásban a harmadik nagy egység pedig mint egy ilyen prágai látkép a város, a mögöttes táj felülnézetből, valamilyen várfalról, akár Veszprém is lehetne. Tehát a háttér és az előtér jó kapcsolódásban van együtt. Nagyon érdekes a címválasztás. Hozzátéve, hogy fontos az is, hogy a kép fekete-fehérben van tartva. A fekete-fehér forma az anzix jelleget, az emlékjelleget erősíti, mint ahogy a legtöbb múlt századi, vagy század eleji emléklapoknál, fényképeknél is ugyanígy házak előtt a családfők, családtagok beletekintenek 100 évvel későbbre az időbe. Ez az anzix jelleg jól van eljátszva és jól van manifesztálva. Ettől személyes ez az egész. Nagyon jó a gesztusrendszere, amiben érezni lehet a kapcsolódásokat. Tehát maga az üzenet, a család házi feladatban jó érzékelhető. A címre vissza kell térnünk egy picit, mert pont a címválasztás az, ami ironikussá és önironikussá teszi a képet, amely természetesen egy védekezést is jelent, önmagunk megmutatását, önmagunk színpadra helyezését, hogy ez mennyire nehéz dolog és mennyire veszélyes sokszor kimondatlanul, hiszen megismernek bennünket, látnak bennünket. Ezért gondolom azt, hogy az állig begombolkozott emberi alakok is ugyanezt a címet, amelyben természetesen lehet a humort érzékelni, erősítik. Ezt a képet egy jó képnek tartom, nagyon szeretem és ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés: