Reggeli magány

2019 Április végén készült a kép. Kora reggel, kávéval és fényképezőgéppel a kezemben indultam neki a helyi kilátónak, hogy onnan nézzem végig, ahogy előbukkan a nap a horizont alól. Amíg vártam a napfelkeltét lőttem egy pár képet próbaként, hiszen ilyen hátteret csak a természet adhat. Van valami különleges abban, hogy mennyi színben lehetséges egy egy napfelkelte vagy éppen napnyugta.

Az elhatározás évében

2019.02.02.-én ébredés után hoztam egy döntést. Nemet mondtam a klasszikus értelemben vett cigarettára. A környezetem nem nagyon hitt bennem, de az idő múlik, az elhatározásom pedig bizonyosságot nyert. Az első 2 hét elég kemény volt, de aztán egyre jobban gyengült az érzés, hogy nekem márpedig a megszokott cigaretta kell. Ma már a gondolattól is kiráz a hideg, hogy nekem arra lenne szükségem. Ha lehet azt mondani megszerettem az e-cigarettát és csak biztatni tudok mindenkit, hogy váltson vagy tegye le teljesen. Legyetek kitartóak és céltudatosak. Semmi sem lehetetlen, ha van kőkemény akarat. Késő este készült a kép, természetes fény nélkül, egy fárasztó nap margójára megemlékezésképp az idei év egyik komoly döntésére.

Fényjáték

A rendelés elejét vártam, és egy beparkoló autó hátsó szélvédője "lézershow"-t vetített a folyosó ablakára. Gondoltam, elkapom a talált pillanatot, aztán kiderült, mennyi minden egyéb is rajta van.

Szocreál

Ismét Szocreál. Saját elméletem szerint, akkor a legszebb a város amikor felhős és/vagy csepereg. Az lágy fények ilyenkor nagyon jól dolgoznak a formákkal. Ez is ilyen időkben készült egy városházáról, ami a négyemeletes belváros felé emelkedik szimbolizálva a hatalmat. Egy másik oldalt látunk most ahol inkább a merevség és a szabályok mutakoznak. Az arányok talán lehettek volna máshogy elosztva, ezt így utólag belátom. Sokat gondolkoztam még a fán, hogy esetleg retusáljam, de nem tetszett. Talán pont a fa ad neki egykis egyensúlyt. 1/125 Iso1000 sajon nem tudom milyen objektív

cudaridő

Bár a kép a felismerhetőség alsó határát súrolja, talán mégis ez a kategória.

Fényre várva

A képet egy esős, borongós napon mobiltelefonnal készítettem. Szerettem volna fényképezőgépet használni, de olyan kevés fény volt a szobában hogy nem láttam értelmét elővenni a DSLR gépem és az állványt. Lámpafényt és vakut sem használtam csak természetes ablakon át bejövő fényt + fotó készítése közben egy másik telefon bekapcsoltam az elemlámpa funkciót. Jó időben nagyon szép fények vannak a szobában de ezt most napsütés hiányában nem tudtam kihasználni. Később jobb időben újra próbálkozom fényképezőgéppel is.

Štrbački buk

Az Una völgyének egyik legszebb vízesése a Štrbački buk. Bővebben erről a környékről a GórCső közetkező, május 14-i adásában halhattok itt, a LátSzóTér Rádióban.

Én(ek)

Régen próbálkoztam már magamról készített képpel jelen esetben képekkel, így most újra nekifutottam a dolognak. Vacilláltam, hogy az 1-es vagy a 13-as leckébe tegyem, de végül a 13-asnál maradtam, mivel rendszeresen lejátszódó jeleneteit próbáltam megörökíteni unalmas napjaimnak. Azokat a dolgaimat próbáltam képre vinni amiket beltérben űzök amikor van egy kis szabadidőm. Ha ki tudom, gondolni hogy hogyan lenne jó akkor megpróbálkozok majd egy kültéri verzióval is.

Gondolkodó gondolat

Otthoni elmélkedés közben született meg a koncepció, . Egy monocrome lencsés telefonnal készítettem a képet. A sötét szoba komorságából az egyetlen égő lámpa felülről világítva emeli ki az arcomat. Némi akrobatikával a sötét háttérből előnyúló kezem a megszállottság manifesztuma.