Na én ezért nem szeretem a tetoválásokat. + 10 év és még riasztóbb lesz szegény pasas. Az ázott fal a háttérben nekem magyarázatot ad a férfi élethez való viszonyához. Előre látom a képet, ha 10 év múlva újra fényképezed. Dühös lettem ettől a képtől, nem tudom, hogy ez volt-e a cél?
Az nem, hogy konkrétan dühöt, de az már cél volt, hogy valamilyen érzelmi reakciót váltson ki és ha ezt sikerült elérnem, az nekem óriási öröm.:-))))
Őket az utcán fotóztam még tavaly nyáron, úgy szaladtam vissza utánuk. Ennél a képnél nagyon ideges voltam először, mert nem tudtam, hogy az úriember hogyan fog reagálni a felkérésemre; szorongtam egy kissé. De a látszat ellenére egy nagyon kedves és készséges emberrel találtam szembe magam.
Nagyon szeretem az embereket fényképezni, szeretem őket leszólítani, beszélgetni velük. Kedvesek számomra, pedig nem ismerem őket.
Az adrenalin szintem az egekben van amikor az utcán idegen embereket fotózok, mert a képnek sikerülnie "kell", hiszen talán már soha többé nem találkozom velük. Mint ahogy a képen látható férfival és kislánnyal sem, valószínüleg.