Ilyet rajzolt nekem az asztalomra.
Sokat hezitáltunk ezen a képen, valószínű azért, mert ez a fajta csendélet megközelítés mindkettőnket nagyon is inspirál. Mégis, az a fajta költészet, az az izgalom, amely a beeső fény és a tárgyak által kirajzolt árnyék ritmusokat mutatja, azt valamilyen módon, még ha felső gépállásban, tehát fölülnézetből is, visszahúzza, racionalizálja, hogy látjuk hogy mik azok a tárgyak, amelyekből ez a kompozíció építkezik. Tehát lehet, hogy ennek az egésznek a bája, érzékisége, erotikája még erősebb tudna lenni, ha a reális eszköz nem látszana a képen. Esetleg a trükk eszközét eltüntetnék, még varázslatosabb lenne ennek a játéka. Tehát ez egy izgalmas út, de ha időd engedi, akkor próbálkozz ezzel a komponálási móddal másképp, úgy talán, hogy csak a papírlap látszik. Mi van, hogyha a papírlap, mi van, hogyha álló a forma, ezzel jó lenne játszani, mert ez a gesztus erős, de ez így csak gesztus marad. (szőke)
értékelés:
ha szabad javasolnom, akkor a fényképezés mellett, a kész képet is vagdoshatod a számítógépedben! arra, hogy gondolkozni tudj a részleteken nem egy rossz megoldás. Az újra fényképezés is jó út, csak másik, mert ha az árnyék pont ugyan akkora lenne, szerintem óhatatlanul mást fogsz látni, mint először, és más is fog egy kicsit érdekelni már.
üdv:
TB