Ágnes megfigyelése könnyen értelmezhető, és jól látható: a repülőgép által húzott kondenz-csík és a villanyvezeték közel párhuzamos vonala az, ami elindította ezt a képi folyamatot benne, és ezért is működik ez jól a Rezonancia leckére. Mondhatjuk azt, hogy nagyon egyszerű eszközökkel dolgozik: egy átlós kompozícióval, fölfedezte ezeket a vonalakat, ezeket kellett csak elrendezni, és már kész is a kép. Ugyanakkor azt elmondanám, hogy a gyakorlatban ez úgy működik, hogy az ember egy ilyet meglát, és egyáltalán nem biztos, hogy előveszi a fényképezőgépét, mert sok esetben el van foglalva a saját dolgával, és azt mondja, hogy majd máskor, most éppen nincsen erre időm. De ha elő is veszi a fényképezőgépet, ahhoz kell valamiféle képi látásmód, és kell türelem, hogy azt, amit lát, ne csak dokumentálja, és rögzítse, hanem esztétikai formába csomagolja. Szerintem itt ez Ágnesnek nagyon jól sikerült. Jó a két ellentétpár: az égen lévő felhő vöröse, és a fa tetejének ágai, amik belógnak a képbe, és az átlón helyezkednek el. Jók ezek a vonalak, annak is örülök, hogy nem csak ennyiből áll a dolog, hanem egy vékonyabb vonal még keresztülhúzza ezt az egészet, tehát a játékosság is megvan, ki is billenti ezt a nyugalmat, dinamizálja ezt a rendszert. Én nagyon örülök annak, hogy most már gyűlik Ágnes tarsolyában a témák csoportja, ezek ilyen kis dobozok, és arra szeretném Ágnest ösztökélni, hogy ezekbe lehet tölteni a tartalmakat. Egy ilyen doboza volt az, amikor a falusi környezetben próbált a fényekkel játszani, de elbeszélő jellegű képeket küldött, egy ilyen helyzet volt például a macskás képsora, és most ez megint egy ilyen doboz, amibe bele lehet pakolni nagyon sok mindent. Az a jó, hogy abszolút nem a figurális megközelítés az, ami itt fölkeltette az érdeklődését, hanem a színtiszta kompozíció. (hegyi)
értékelés: