Cilike gyönyörű cica, és tényleg nagyon szép, precízen kivitelezett portré ez róla.
Egy jó ideje a Nejemnek köszönhetően én is macskás (is) vagyok, azaz kinyílt a szemem "rájuk" és tudom értékelni azt a sok élményt, amit adnak, és amit István verse olyan jól megfogalmaz.

Megnéztem. :) Gonoooooosz. :)

cili tiszteletbeli kandúr! Kéremszépen, kan-dúr! (herélt, ezért tiszteletbeli)

Szervusz!

(Jól rám ijesztettél a kötelezettségekkel kapcsolatban, már nem is merek írni mert túllelkesedek néha.., de ide mehet és amúgy is szeretnék mert szeretem a cicákat, ezért végig is olvasom ak ommenteket.)

Szép cica a Cili, és szép ez a portré is róla! Úgy tűnik hogy ő az úr(nő), ezzel a test-fej tartással, olyan méltóságteljes érzésem támadt, és a háttér van olyan izgalmas kalandos amin úrrá lehet és kell is lennie Cilinek. Kedves kép!

[bocs de ezt be kell linkelnem neked, hátha hasznos lehet ha már látva sok macskátok van:
http://miertufa.postr.hu/igy-foglald-le-...
nem akartam eloffolni a képed, az enyémnél akartam elküldeni de elfelejtettem és mennem is kell..]

üdv
d

Úgy történt, hogy napsütés délelőtt, és a terasz üvegablakai derítettek vissza. És valóban, Ciliben az összes macskánkhoz képest őrületes bizalom van irántunk, egy példa, hogy orvos altatás nélkül varrta össze a nyakán a sebet úgy, hogy közben simogattam, beszéltem hozzá. Morgott, hisz fájt, hogy kifertőtlenítette valami pezsgő cuccal, meg jód, meg borotválás, meg varrás, a doki is mondta, hogy ilyet nem látott még, hogy így tűrje egy macska a vegzálást.

Van benne valami kutyabőrös (sic.) -- olyan büszke tartással, nemesen néz, mintha csak egy oroszlán posztjára törne... Bölcs, szigorú tekintet (valamiért ez egyéniség ide vagy oda közös jellemzője Zsolt macskáinak), nem rád figyel feszülten, ami alapján ősbizalommal van irántad: matathatsz mellette a csillogó elejű fura fekete dobozzal bátran, tudja mit csinálsz.

Nagyon szépek a fények, főleg a precízen aranymetszésbe tett macskaszemben játszó finom tónusrengeteg. Jó hogy ráderítettél(?) rendezői jobbról, szépen ellensúlyozza a bal felén a sötétséget. Mégis onnan jön a fény.

Eszembe jutott CicMic a néhai "műhelymacska", akit annó én szelidítettem meg...

Ha lesz olyan alkalom, megpróbálom, bár az javarészt kettős portré ugye, és mint olyan, nem annyira evidens, hogy akit épp gyógyít, az is akarja a portrét.

Persze, a háziállatok, főleg a kutyák és a macskák sokféle sztereotipiával felruházott lények. Viselkedésformáikat leginkább feltételezett eredeteikből vezetik le: a kutyát ekként jellemzően beállítják társas lénynek, falkában élő ősökkel magyarázva, a macskát jellemzően önállónak (aki majd eldönti kit szeret), hiszen feltételezett őseit is egyedül vadászó, egyedül élő állatoknak gondolják. (Különös kivétel így pont az állatok királyának tartott macskaféle, az oroszlán)

Az ember az ábrázolásaiban is mindig valamivel felruházta e háziállatokat. Az ősi kultúrákban is tulajdonítottak már nekik ilyen-olyan szerepeket (pl. egyiptomi ábrázolások), de a hozzánk közelebb lévő századok képzőművészeti alkotásai hatnak általában inkább ránk. Ekként a kutya a hűség, a macska gyakran a bujaság jelképe (versem játékos allegóriája is ez). A kutya a bátorság, a macska a kényelem. A kutya az értelem, a macska az ösztönösség. A kutya ad, a macska kap... satöbbi. Tehát ilyen cimkéket és jelképeket aggattunk rájuk.

Amikor a fotón is egy ilyen háziállatot lát az ember, ösztönösen is így mozdul az esze kereke, míg a gazdi rendszerint egy sokkal színesebb kis egyéniségről tud mindig beszámolni természetesen, ahogy Neked is, Zsolt, azonnal a valóságos Cilike jutott eszedbe. És most jön a szép, testhezálló feladat. Igazán szívesen megnézném azt a fotót, aminek nem lehet azt a címet adnod, hogy gyógymacska, de azonnal tudja mindenki, hogy a fotón a cica bizony gyógyítani is képes... :))

Üdv. István

(Beindult az én fantáziám is, de a mienk sajna nem gyógymacska... :)

Jó vers - mivel nekem kutya és macskák is vannak, van összehasonlításom, hogy mi a valós és mi a jó-rossz "sajtója" nyomán alakuló sztereotipizálás. A kutya társ, mondják, érdek nélkül. Ez szerintem butaság, a kutya is érdekből társ, főleg a fajkutyák azok, akik igazából ember nélkül szétesnek, elveszítik az orientációjukat, ezért kell nekik a főnök. A macska csélcsap. Mondják. Én meg azt mondom, hogy Cili például a mi családi orvosunk. Bárkinek bármi baja van, fizikai, lelki mindegy, Cili ott terem, melléfekszik, hagyja hogy ráfeküdj, hogy öleld, akár nem eszik, nem iszik, nem vécézik, amíg nem érzi, hogy megnyugodtál, hogy csillapodott a fájdalmad. ÉS ezt nem egy napig, de akár hetekig képes csinálni. Gyógymacska. Mind más és más, jellemek. Ez az, ami a kutyáknál inkább a szervilitás, hogy szolgálok, hogy szeressenek, szolgálok, hogy megfeleljek. A macska ellenben tudja, hogy akár ha semmit se tesz, akkor is megkapja a simogatást, a kaját és a meleg vackot, tehát bármit tesz, ennek tudatában teszi, és ez az, ami megkülönbözteti a kutyáktól.

Olyan ütemben "amortizálódnak" a címlapon a fotók, hogy alig győzi az ember követni őket, főleg, ha elgondolkodik rajtuk, és megpróbálj megfogalmazni a gondolatait. Cicák is jönnek és mennek... Főleg a feketénél akartam beírni, de mostmár ide teszem. Először is, azt gondolom, a nagy fényerejű objektívod nagyon nagy segítség lehet ezen remek cicafotók elkészítésében is. de ez csak egy technikai jellegű gondolat, ami arrafele visz, hogy idővel nekem is be kellene szereznem egy hasonlatosan fényerős obit, sokszor érzem már hiányát, pont a mi fekete cicánk fotózásánál is legutóbb ilyen gondom volt.

No de ez a kép szememnek csodás... Van egy régebben írt játékos versikém a
"Macskák létjogosultságáról" címen. Hadd osszam meg itt... :))

Ha kérdeztek eddig,
könnyen válaszoltam:
persze, inkább egy kutya!
Mert bátor,
és hűséges barát,
társ -mondják - társ!

Aztán lett egy
fojtás elől menekített
fajtalan tarka.
És nem tudtam
mit kezdeni
bátorságával,
de hűségével sem,
- túl sok volt az nekem,
ha kaput csukva
felém kapott
akarva? véletlen?

Nem állt közel
hozzám annyira,
mint most egy cica.

Bár emez inkább
az etetéskor hízeleg,
és nem titkolom:
bárkinek.
Egy dorombolva
dörgölődő kormos
kis dög.
Társ? Ugyan!
Csak simogatásra
való ördög.
Amolyan ölbe kapós.

Hát miért hiányozna
a hűséges, de harapós?